„Képzeld, lemondott a babáról!” háborodtak fel a kolléganők — Anna egy szeretetteljes, siket anyával és büszke kisfiával találkozik

Kegyetlen valóság és csodálatos remény kavarog.
Történetek

– Emlékszel arra a nőre a múlt műszakból? Arra, aki úgy üvöltött szülés közben, mintha az egész világ tartozna neki valamivel.
Olyan trágárságokat vágott a fejünkhöz, hogy még egy edzett férfi is belepirult volna. Hallgatni is rossz volt!

– Igen… rémlik. Mi történt vele? – kérdezte Anna, amikor a kolléganője felhívta.

– Képzeld, lemondott a babáról! Aláírta a papírokat, otthagyta a kicsit és elment… Hát nem szívtelen?

A busz hirtelen megrándult, Anna majdnem elejtette a telefonját. Azonnal felidéződött benne az a nő. Maga a szülés nem volt különösebben bonyolult, mégis úgy viselkedett, mintha valami végzetes tragédia zajlana. Amikor megtudta, hogy fia született, még káromkodott is egy sort, majd odavetette: legalább nem lány, mert fiúnak könnyebb lesz az élet. A férfiaknak mindig egyszerűbb – mondta.

Anna elgondolkodva emelte fel a tekintetét, és észrevett maga előtt egy testes asszonyt egy kisfiúval. A gyerek az anyja kabátjának szélét szorongatta. Ruhájuk szerény volt, de tiszta és rendezett. Az asszonyon egy régi szabású, bő fazonú köpeny feszült.

Először fel sem tűnt Annának, hogy a nő várandós. Amint ráeszmélt, azonnal felpattant.
– Foglaljon helyet, kérem!

A kisfiú rögtön megragadta az anyja kezét, mutatott neki valamit jelekkel, majd leültette. Ezután Anna felé fordult.
– Anya nem hall. Köszönjük szépen.

A nővér szívét különös szánalom szorította össze. Úgy gondolta, bizonyára nem élnek nagy jólétben. A táskájából elővett egy csokit – mindig tartott magánál valami édességet, mert egy-egy hosszú műszak után gyakran elgyengült.

– Köszönöööm! – nyújtotta el boldogan a fiú, óvatosan átvéve az ajándékot. – De ne tessék azt hinni, hogy nincs apukám! Ő is siketnéma, csak én hallok rendesen. Jól élünk! És hamarosan lesz egy kistestvérem, egy húgom!

Olyan őszinte öröm sugárzott belőle, hogy Anna akaratlanul is elmosolyodott. A fiú büszkén nézett az édesanyjára, az asszony pedig gyengéd szeretettel viszonozta a pillantását.

– Csodálatos anyukád van. A legszebb a világon – mondta Anna meleg hangon. – Van apukád is, és nemsokára egy kishúgod. Igazán gazdag kisfiú vagy.

Nem is sejtette, mennyire más jelentést kapnak még ezek a szavak azon a napon.

A cikk folytatása

Életidő