– Az anyám innen nem mozdul! Ha valakinek mennie kell, az te leszel! – üvöltötte Gábor, teljesen megfeledkezve arról, kinek a nevén van a lakás.
Eszter az ablak előtt állt, és némán bámulta az udvart. A fullasztó júliusi meleg rátelepedett a házakra. Lent a gyerekek a fák alá húzódtak, ott kerestek némi menedéket a nap elől, miközben kergetőztek.
– Eszter, hová tetted a kockás ingemet? – hallatszott ki a hálóból Gábor hangja.
– A gardróbban van, felül – felelte anélkül, hogy hátranézett volna.
Néhány pillanat múlva a férfi megjelent a nappali küszöbén, már gombolta is az inget. Magas termete betöltötte az ajtónyílást, karjai erősek voltak, a műhelyben edzett kezei valaha biztonságot sugároztak Eszternek. Régen elég volt egy érintése, hogy megnyugodjon.
– Figyelj ide – igazította meg a gallérját. – Ma átjön anyu. Jó lenne, ha rend lenne. Múltkor is egész este a port emlegette.
Eszter lassan felé fordult. A gyomrában máris ott feszült a jól ismert ingerültség.
– Ilona mindig talál kifogást – mondta halkan. – Egyszer a leves túl híg, máskor a sült túl sós.
– Akkor csináld jobban – legyintett Gábor közömbösen. – Tapasztalt asszony, hallgathatnál rá ahelyett, hogy megsértődsz.
Eszter ujjai ökölbe szorultak. Ez a kétszobás lakás az övé volt még jóval a házasság előtt. Ő újíttatta fel, ő válogatta a bútorokat, minden félretett forintját ráköltötte. Most pedig Ilona úgy járt-kelt benne, mintha ő lenne az úrnő, és rendszeresen átrendezte a dolgokat.
– Gábor, ez az én otthonom volt, mielőtt ideköltöztél – jegyezte meg fojtott hangon. – Nem ártana ezt észben tartani.
A férfi megmerevedett, keze a kilincsen pihent.
– Mire célzol? – kérdezte élesebben. – Hogy nincs itt helyem?
– Arra, hogy az anyád úgy dirigál, mintha ő lenne a háziasszony – lépett közelebb Eszter. – És te ezt szó nélkül hagyod.
– Ő csak törődik velünk! – fordult felé teljes testével Gábor. – A családját segíti. Ne felejtsd el, a kisebbik fiáért lemondott a saját lakásáról!
Eszter keserűen felnevetett. Ezt a történetet már ezerszer hallotta.
– Két éve ajándékozta az egyszobást Márknak – felelte lassan. – És ezért most itt parancsolhat?
– Itt, a mi közös otthonunkban! – csattant fel Gábor. – Házasok vagyunk.
– A te havi harmincezres fizetésedből legfeljebb egy külvárosi albérlet jutna – bukott ki Eszterből, mielőtt visszafoghatta volna magát.
A férfi arca elkomorult. Közelebb lépett, árnyéka rávetült a nőre.
– Szóval ez a baj? – kérdezte remegő hangon. – Hogy szerinted keveset keresek?
– Nem szemrehányás – emelte fel a fejét Eszter. – Csak tény. Ilona azért lakik most albérletben, mert Márknak adta a lakását. Mégis minket oktat ki, hogyan éljünk.
– Márknak szüksége volt rá! – fordult az ablak felé Gábor ingerülten. – Fiatal házasok, most kezdik az életüket, és komoly terveik vannak a jövőre nézve.