— Gáborral leültünk megbeszélni, és arra jutottunk, hogy a legszebb esküvői ajándék a mi kisöcsénknek, Márknak, ez a lakás lenne! — jelentette ki fennkölt hangon Mónika, az anyós, miközben magasba emelte a kristálypoharát, amelyben a drága francia pezsgő gyöngyözött — természetesen a meny pénzén vásárolva. — Ti úgyis kettesben éltek még, gyerek nélkül, egy bérelt garzonban is tökéletesen ellesztek. A fiataloknak viszont, főleg hogy Lilla babát vár, tágas otthonra és frissen felújított lakásra van szükségük! Igyunk az ifjú párra! Csókot!
Eszter kezében megdermedt a villa. A sütőben gondosan elkészített lazac, amellyel egész délelőtt bajlódott a családi eljegyzési vacsorára, hirtelen ízetlenné vált a szájában, mintha papírt rágna.
Az asztal túloldalán ülő, alig tizennyolc éves Lilla, Márk menyasszonya, éles sikollyal csapta össze a tenyerét örömében.
— Tényleg? Mónika néni, Gábor, ez hihetetlen! — csacsogta csillogó szemmel. — Pont azon gondolkodtam, hogy a nagy hálószobából csodaszép barackszínű babaszobát lehetne kialakítani! A loggiából pedig csinálok magamnak egy kis pihenősarkot. Gábor, annyira nagylelkű testvér vagy! Eszter, ugye nem bánod? Te okos és talpraesett nő vagy, majd szerzel másikat!
Eszter lassan letette az evőeszközt a porcelántányér szélére. A fém halk koccanása a csendben dörrenésként visszhangzott. Tekintetét a férjére emelte.
Gábor az asztalfőn ült kifogástalanul kivasalt ingben, elégedett mosollyal az arcán. Úgy fogadta az öccse és a menyasszonya hálálkodását, mintha valamiféle családfő lenne, aki sorsokról dönt és kegyeket oszt.
— Eszterkém, miért hallgatsz? Emeld fel te is a poharad! — kacsintott rá. — Idősebb testvérként kötelességem segíteni Márkot az indulásban. Anyával mindent átgondoltunk. Holnap elmegyünk a közjegyzőhöz, és a lakást Márk nevére íratjuk. Mi pedig kiveszünk egy csinos stúdiót a munkahelyed közelében. Neked még kényelmesebb is lesz a bejárás!
Eszternek az volt az érzése, mintha egy rosszul megírt televíziós sorozat jelenetét nézné. A világos, tágas, kétszobás lakást a metró közelében három évvel a Gáborral kötött házassága előtt vásárolta. Hogy a hitelt idő előtt visszafizesse, hónapokon át olcsó tésztán élt, évekig nem vett magának új ruhát, két helyen dolgozott főkönyvelőként, és alig négy órákat aludt éjszakánként. A fürdőszoba minden csempéjét, a tükröket, a lámpákat mind ő választotta ki, és a saját verejtékéből fizette ki.
Gábor mindössze egy éve költözött be. Egyetlen bőröndnyi elnyűtt pólóval és hatalmas önérzettel érkezett. Középvezetőként dolgozott; a fizetése épphogy fedezte a használt autója üzemanyagát, az üzleti ebédeket és a baráti sörözéseket. A rezsit és az élelmiszert azonban…