A férfi halkan felsóhajtott.
– Higgye el, nem olyan reménytelen minden, mint amilyennek most látja – mondta csendesen. – Néha elég egy kis emberség. Vagy egy lehetőség. Mondjuk munka.
– Munka? – kérdeztem vissza értetlenül.
– Mérnök vagyok végzettség szerint. Mostanában inkább afféle állástalan vándor – próbált mosolyogni, de a szája szegletében megbújó keserűség mindent elárult.
Valami megmozdult bennem.
– Jöjjön fel hozzám. Ehet valamit, megmelegedhet.
Meglepődve nézett rám.
– Komolyan gondolja?
– Veszélyes ember?
– Nem. Csak szerencsétlen.
– Akkor nincs mitől tartanom.
A taxiban bemutatkozott: Miklós. Egy építőipari cégnél dolgozott, terveket készített, projekteket vezetett. A vállalat csődbe ment, a fizetésüket nem kapták meg. A felesége összepakolt, és visszaköltözött az anyjához – nem akart, ahogy fogalmazott, „egy süllyedő hajón maradni”.
Amint beléptünk a lakásba, első útja a radiátorhoz vezetett, tenyerét szétterpesztve tartotta a meleg fölé. Adtam neki tiszta törölközőt, felajánlottam a zuhanyt és egy régi köntöst – Benedekét.
– Biztos ebben? – kérdezte bizonytalanul.
– Teljesen. Aki valaha hordta, már rég nem tartozik hozzám.
Amíg fürdött, levest melegítettem, és azon töprengtem, nem veszítettem‑e el az eszemet. Egy idegent beengedni az otthonomba – mintha egy rossz film jelenete lenne. Mégis furcsa nyugalom volt bennem.
Amikor kilépett a fürdőből, alig ismertem rá: rendezett haj, tiszta ruha, egyenes tartás. Szinte előkelő benyomást keltett.
– Biztos, hogy nem csak álca ez a csavargó‑történet? – mosolyodtam el.
– Nem álca. Csak rossz irányba fordult az életem – felelte egyszerűen.
Vacsora közben elmesélte a múltját, én pedig a sajátomat. Figyelmesen hallgatott.
– Mit tervez most? – kérdezte végül.
– Elválok. A többi majd alakul.
– Maga erős nő – mondta komolyan. – Az ilyeneket nem töri meg az élet.
Reggelig maradt. Amikor felébredtem, már nem volt ott. Az asztalon egy cetli várt:
„Köszönöm a jóságát. Adott egy okot, hogy újra talpra álljak.”
Teltek a hónapok. A válást kimondták, a zárakat lecseréltem. Benedek hívott, üzeneteket írt, találkozni akart. Nem reagáltam. Nem maradt bennem kérdés.
Egy este, amikor a munkából hazafelé tartottam, különös érzés fogott el, mintha valami végleg lezárulna, és valami egészen új készülne elkezdődni.