— Miféle tartozást követel rajtam az anyósom? Egy fillért sem kértem tőle soha — csapta le Nóra ingerülten az asztalra a kitépett füzetlapot. — Péter, magyarázd el, honnan a csudából jött ez a kétszáznegyvenezer forintos összeg? Talán kölcsönt vettünk fel tőle a lakásra?
Péter vele szemben ült, összeroskadva, mint egy lebukott diák az igazgatói irodában. A vállai előrebuktak, ujjai idegesen gyűrögették a szalvéta szélét.
— Nóra, ne támadj rögtön. Anya szerint most nehezebb időket élünk. Látod te is, mennyibe kerül minden a boltban. Elhatározta, hogy kicserélteti a villanyvezetékeket, és a szakemberek olyan árajánlatot adtak, hogy attól bárkinek felszökne a vérnyomása. Szűkösen áll anyagilag. Ezért gondolta úgy, hogy… rendezni kellene a családi elszámolást.
— Elszámolást? — Nóra két ujjal emelte fel a papírt, mintha fertőző lenne. — Nézzük csak ezt a remek kimutatást. Első tétel: „Import babakocsi ajándékba – 45 000 Ft. Inflációval és erkölcsi avulással számolva – 60 000 Ft.” Péter, ezt Márk születésekor adta! Lufikkal meg koccintással az unoka egészségére!
— Azt mondja, ez befektetés volt a mi kényelmünkbe. Most pedig neki lenne szüksége hasonló befektetésre. Szerinte így működik a segítség körforgása.
— Haladjunk tovább — bökött a lista közepére Nóra. — „Hétvégi bébiszitter-szolgáltatás. Óradíj: 500 Ft. Két év alatt összesen…” Ezt komolyan gondolja? Számlát állít ki azért, mert a saját unokájával társasjátékozott?
— Úgy véli, a szabadidejét áldozta ránk, amit máskülönben pénzzé tehetett volna. Például kötéssel, megrendelésre. Ez az ő sajátos, piaci logikája.
Abban a pillanatban száraz kattanással fordult el a kulcs a bejárati ajtóban. Katalinnak volt saját példánya „vész esetére”, bár a családban eddig nem akadt tűzvész — legfeljebb ilyen érzelmi fellángolások.
Az anyós magabiztosan lépett be a konyhába, karján új bőrtáskája feszült, mintha pajzsként tartaná maga előtt. Végigmérte az asztalt, és amikor észrevette a papírlapot, elégedett biccentéssel nyugtázta a látványt, szemmel láthatóan nem kívánva időt vesztegetni udvariaskodó köszönésre, mert pontosan tudta, miért jött.