«És ha egyáltalán nem akarunk gyereket?!» — tört ki hirtelen Eszterből, felpattant és kisietett

Ez a folyamatos nyomás fájdalmas és igazságtalan.
Történetek

– Anya, ez már tényleg túlzás! Próbálj megnyugodni…

– Túlzás? Inkább nektek kellene észhez térnetek! Sőt, talán orvoshoz menni! Hogy mertek így bánni velem?! Ehhez nincs jogotok!

A feldúlt Gabriella kiviharzott a szobából. Eszter dermedten nézett utána, egyetlen szó sem jött ki a torkán. Márk is hallgatott. Mit lehet erre felelni? Talán valóban túl messzire mentek… de amit eddig elviseltek, az már rég meghaladta a tűréshatárt.

Pedig a házasságuk szerelemmel indult. Őszinte, mély érzésekkel. Minden adott volt a boldog élethez: saját lakás, biztos kereset, autó, sőt minden nyáron megengedhettek maguknak egy-egy utazást is. „Akár a mesében!” – jegyezte meg egyszer elégedetten Gabriella. Örült, hogy a fia ilyen társat választott, és a férje, Norbert is helyeselte a döntést. Esztert szépnek és eszesnek tartották, s az esküvőn Gabriella külön ki is emelte, hogy „igazi édesanyának való alkat”, amitől a menyasszony zavarba jött.

– Kislányom, neked aztán megvan hozzá a teremtett adottságod! – magyarázta lelkesen az anyós. – Széles csípő, erős testalkat. Nem olyan nádszálvékony, mint némelyik… csoda, hogy azok hogyan szülnek! Te viszont, Eszterkém, könnyedén világra hozol majd akárhány gyermeket!

Gabriella arca kipirult az izgalomtól, és jóindulatúan megölelte az újdonsült menyét, abban a hitben, hogy bókot mondott. Eszter azonban fülig vörösödött, szemében könny csillant. A sok vendég előtt mégis összeszedte magát, és erőltetett mosollyal próbálta elütni a kellemetlen pillanatot.

– Anya… – szólt rá tréfás szemrehányással Márk, miközben idegesen megigazította a csokornyakkendőjét. – Ugyan már! Még csak most házasodtunk össze, a gyerek még szóba sem került!

– A gyerek mindig szóba kell, hogy kerüljön – morogta Gabriella, miközben gondosan eligazította a flitterekkel és gyöngyökkel díszített, erre az alkalomra varratott ruháját, és helyet foglalt az asztalnál. – Különben mi értelme az egésznek? Nekem ez a pezsgő túl keserű… Keserű! Keserű!

A hangos kiáltások nyomán az ifjú párnak ismét fel kellett állnia, hogy a hagyomány szerint csókkal bizonyítsák boldogságukat.

Márk, miközben átölelte a feleségét, megérezte, mennyire feszült. A csók után bátorítóan megszorította a kezét, és gyengéden a szemébe nézett. Eszter lassan megnyugodott. Arra gondolt: ő Márkkal él majd, nem az anyósával. Ha pedig Gabriella időnként tapintatlan megjegyzéseket tesz – mint az imént a csípőjéről –, férje támogatásával túl fog jutni rajta.

Ám mintha valami rosszindulatú sors közbeszólt volna, az esküvő után nem sokkal gondok jelentkeztek. Anyagi nehézségek, munkahelyi bizonytalanság, sőt kisebb egészségi problémák is próbára tették őket. Éveken át küzdöttek, de a köztük lévő szeretet mit sem kopott. Ugyanolyan erősen ragaszkodtak egymáshoz, mint az elején.

Négy hosszú esztendő telt el, mire végre elcsitultak a viharok, és fellélegezhettek. Ez idő alatt mindkettejüknek új állás után kellett néznie. Az egyikük teljesen más területen kezdett dolgozni, ami váratlan fordulatot hozott az életükbe, és új fejezetet nyitott a közös történetükben.

A cikk folytatása

Életidő