Egy kockás iskolai füzetből kitépett lap díszelgett a hűtő ajtaján, egy Eiffel-tornyot mintázó mágnes szorította a helyére. A sorok Mária hegyes, kapkodó kézírásával készültek; a toll olyan erővel nyomódott a papírra, hogy a betűk szinte átszúrták a lapot.
Anna már jó öt perce állt a hűtő előtt, kabátban, mozdulatlanul. A bal kezében egyre nehezebbnek tűnt a bevásárlószatyor, a jobbjában a kulcscsomó fémje hidegen vájt a tenyerébe.
– Első pont – olvasta fel halkan. A konyha csendjében a saját hangja is idegenül csengett. – „Ébresztő 5:30-kor. A férjet mosollyal kell fogadni. A reggeli tisztálkodás és smink kötelező még a házastárs felkelése előtt.”
A folyosó felől megnyikordult a parketta. Gábor volt az, aki lábujjhegyen próbált elsurranni a fürdőszoba irányába. Nem járt sikerrel.
A nappali felől lassan előlépett Mária. Tarka köntöst viselt, amit fennkölten „házi toalettnek” nevezett, a fején pedig törölközőből csavart turbán magasodott. A levegőt egyszerre lengte be a nyugtatócseppek édeskés illata és a főzésből maradt fojtó szag – az anyós jellegzetes aromája.
– Annácska, már itthon is vagy? – mosolygott, de csak a szája sarka mozdult; a tekintete hideg maradt, vizslató. – Gáborral épp azon tanakodtunk, hogyan lehetne rendet vinni az életetekbe. Az ember szíve megszakad, ha látja, mi folyik itt. Olyan, mintha istállóban laknátok, semmi rendszer.
Anna lassan letette a szatyrot a padlóra. A benne lévő üveg zöldborsó tompán koccant.
– Mária – kezdte kimérten, bár a halántékában egyre erősebben lüktetett a fájdalom. – Négy éve vagyunk házasok Gáborral. Az érkezése előtt is volt napirendünk, és az mindkettőnknek megfelelt.
– Megfelelt? – tárta szét a karját teátrálisan az anyós. – Gábor mindent elmesélt! Szendvicseken él, az ingeit magának vasalja, női törődést alig kap. Te csak a karriereddel foglalkozol, fontosabbak a jelentéseid, mint a családod. Ezért készítettem egy útmutatót. Az ötödik pontot láttad már?
Anna újra a papírra pillantott. „5. pont: A pénzügyek kezelése a férj feladata. A feleség bankkártyáját át kell adni a férjnek, hogy ésszerűen ossza be a bevételeket. A pénz árt a nő jellemének.”
– Gábor! – szólt élesen.
A férfi a fürdő ajtajában torpant meg. Kinyúlt melegítőnadrág volt rajta és egy agyonhordott póló, amelyet Anna már rég selejtezett volna. Három hónapja, amióta leépítették a logisztikai cégtől, „alkotói szabadságon” volt. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a kanapén feküdt és a „Tankok” nevű játékkal játszott.
– Anna, miért kell ebből ügyet csinálni? – dünnyögte, a tekintetét kerülve. – Anya csak tanácsokat ad. Több tapasztalata van. Náluk apával példás házasság volt.
– Példás? – kérdezett vissza Anna halkan, de a hangjában már vibrált az indulat. – Az apád az utolsó öt évben a garázsban aludt, csak hogy ne kelljen hazajönnie. Te pontosan tudod, miért történt ez, és mégis…