Másfél évvel ezelőtt Márk megkérte Réka kezét. Nem jártak sokáig, alig fél esztendőt töltöttek együtt, mielőtt elhatározták magukat. Mindketten a harminchoz közeledtek, így a házasság szinte magától értetődő folytatása lett a kapcsolatuknak. Réka akkor még nem sejtette, hogy egy szokatlan felépítésű családba csöppen: ott ugyanis nem az após számított a családfőnek, hanem Márk nagymamája, Emese. Az idős asszony természetével azonban csak az esküvő után szembesült igazán.
Márk édesanyja, Júlia, kiegyensúlyozott, higgadt teremtés volt, Réka már az első találkozáskor megtalálta vele a közös hangot. Az apósát, Balázst is hamar megkedvelte: szorgalmas, munkájának élő ember hírében állt, jól keresett, és soha nem avatkozott bele fia és menye életébe kéretlen tanácsokkal. A nagymamával viszont csak a hivatalos egybekelés után találkozott. Emese ugyanis csaknem nyolc hónapot töltött idősebb fiánál délen. Kora tavasszal utazott el, és csak ősszel tért vissza, jóval azután, hogy Márk és Réka kimondták az igent.
Egyik nap Márk azzal fordult a feleségéhez:
– Réka, ugorjunk át a szüleimhez! Nagyi hazajött, szeretne megismerni téged.
Réka nem látott ebben semmi kivetnivalót, készségesen bólintott.
– Persze, menjünk. Szívesen találkozom vele.
Az első beszélgetés azonban egészen másként alakult, mint várta. Emese rögtön a lényegre tért:
– Na, kedvesem, mondd csak, mennyit viszel haza havonta?
Júlia és Balázs hallgattak. Réka zavarba jött.
– Egy logisztikai cégnél dolgozom, egész jó a fizetésem…
– Mi a beosztásod? – vágott közbe az idős asszony.
– Információs logisztikus vagyok, a feladatom…
– A részletek nem érdekelnek – legyintett Emese türelmetlenül. – Számot mondj!
Márk észrevette, mennyire kellemetlen a helyzet a feleségének, ezért gyorsan más irányba próbálta terelni a szót.
– Nagyi, hidd el, Réka tisztességesen keres. Inkább mesélj, milyen volt Benedeknél! Jó volt a tengerpart? Sokat sétáltál?
Emese azonnal rákapott a témára, de nem úgy, ahogy Márk remélte.
– Jaj, Márkocskám, borzalmas volt! – sóhajtott fel drámaian. – A part majdnem egy kilométerre van, annyit nem gyalogolhatok minden nap, fáj a lábam. Ráadásul Diána az idegeimre ment. Mindennel vitatkozott! Mondtam neki, hogy a borscs céklával az igazi, erre paradicsompürét tett bele. Gyomorégést kaptam tőle! Fogalmam sincs, Benedek hogy bírja mellette ennyi ideje.
Réka egy órán át hallgatta a panaszáradatot, aztán finoman oldalba bökte a férjét, jelezve, hogy ideje indulni.
– Nagyon örültem a találkozásnak – mosolygott udvariasan. – Legközelebb tovább maradunk. Most azonban mennünk kell, vacsorát kell készítenem, és Márk ruháit is ki kell mosnom. Rengeteg a teendő. Viszontlátásra!
Hazafelé Márk először beszélt őszintén a családi viszonyokról.
– A nagymamám elég kemény természet. Anyát és apát is kézben tartja. Nálunk komoly döntés nem születik az ő jóváhagyása nélkül.
Réka hitetlenkedve nézett rá.
– Akkor te hogy vettél feleségül? Úgy tudom, nem kértél tőle engedélyt.
Márk elmosolyodott.
– Én kivétel vagyok. A kedvence vagyok, nekem sok mindent elnéz. Azért mielőtt megkértem a kezed, felhívtam, és szóltam, hogy nősülni készülök. Meghívtam az esküvőre is, de akkor kificamította a bokáját, nem tudott eljönni. Őszintén szólva az esküvő előtt gondtalan életem volt. A fizetésemet teljes egészében magamra költhettem, egy fillérrel sem kellett beszállnom a háztartásba. A rezsit, bevásárlást mind intézték nélkülem. Nagyi rendkívül takarékos, és ő kezeli a család pénzügyeit. Anyuék minden hónapban odaadják neki a keresetüket.
Réka számára mindez meglehetősen kijózanítóan hangzott. Nem ilyen háttérre számított, és ahogy férje szavait ízlelgette, egyre inkább úgy érezte, hogy Emese befolyása az ő életükre is nagyobb lehet, mint azt elsőre gondolta. Sejtette, hogy ez a történet itt még korántsem ért véget.