– Elválok tőled. Takarodj a lakásomból.
Ezt vágta a fejemhez a férjem, amikor egy éjfél utáni órában beesett az ajtón. Semmi előjele nem volt a dolognak, teljesen lefagytam. Hiszen még állásom sem volt! Hat éve éltünk házasságban. Egy évvel korábban Márk munkahelyet váltott – ismeretség révén került egy jól fizető pozícióba. Akkor közölte velem:
– Amikor hazaérek, azt szeretném, hogy meleg vacsora várjon, forró fürdő és egy megértő feleség. Mondj fel!
Nem voltam karrierista alkat, de azért hozzátettem a magam részét a közös kasszához. Mégis, ha a férjem úgy érezte, otthon van rám szüksége…
– Biztos vagy benne? Főzhetek reggel is, felkelek korábban, és…
– És egy hónap múlva hogy fogsz kinézni ebben a hajtásban, Nóra? Ugyan már! Inkább maradj itthon, vezesd a háztartást!
Átölelt, megcsókolt, mintha ezzel minden kétséget eloszlathatna. Én pedig felmondtam. Onnantól a lakás ragyogott, estére mindig friss, gőzölgő étel került az asztalra. A fizetése valóban elegendőnek bizonyult: új autót vett, sőt nagyobb ingatlan vásárlását tervezgette.
Az utóbbi hónapokban azonban egyre később érkezett haza. Komoly arccal magyarázta:
– Azt hitted, a pénz csak úgy az ölünkbe hullik? Néha éjszaka is bent kell maradnom.
– Éjszaka? Az irodában?
Mindig volt kész válasza. Én közben egyre gyakrabban gondoltam arra, milyen lenne, ha kisbabánk születne… Csakhogy valamiért nem sikerült teherbe esnem. Unalmamban végül orvoshoz fordultam, kivizsgáltattam magam.
– Önnél mindent rendben találok – mondta a doktor vállat vonva. – A férjét is érdemes lenne megvizsgálni.
Amikor ezt szóba hoztam Márknál, váratlanul dührohamot kapott. Többször is azt hajtogatta: „a hátam mögött”. Mintha titokban szeretőt tartanék vagy valami szektába léptem volna be.
– Azt hittem, szeretnénk gyereket… – suttogtam megszégyenülten.
– Nem most, Nórácska!
Hogy miért nem most, arra nem kaptam választ. Néhány héttel később pedig Márk minden magyarázat nélkül közölte, hogy beadja a válókeresetet, és nekem mennem kell. Próbáltam beszélni vele, érvelni, kérdezni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy falnak beszélek, és a döntése már végleges.