Kinga azonban rezzenéstelen arccal felelt a kérdésre.
– Nem ismerjük egymást olyan régóta, ez igaz – mondta higgadtan. – De nekünk ennyi is elég. Ami hiányzik, majd pótoljuk a házasság alatt. Ráadásul Márk végre itthon lesz állandóan…
– Itthon? – kérdezett vissza értetlenül Erzsébet. – Hiszen dolgozik!
– Az már a múlt – mosolyodott el a lány magabiztosan. – Mostantól én gondoskodom róla. Az én fizetésem bőven elég kettőnknek. Én vállalom a munkát, Márk pedig vezeti majd a háztartást: főz, mos, rendet tart.
Erzsébet döbbenten meredt a fiára. A fiú közben nyugodtan falatozta a sült húst, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról esne szó. Tényleg megfelel neki ez a szerep?
– És a gyerekvállalás? – próbálkozott tovább az anya.
– Nem tervezünk – rázta meg a fejét Kinga. – Ketten tökéletesen elvagyunk. Minek nekünk gyerek?
Erzsébet innentől elhallgatott. Nem akart újabb vitát. Nem sokkal később Kinga telefonja élesen megcsörrent. A munkahelyéről hívták: sürgős gond adódott, azonnal be kellett mennie. Szinte félbeszakítva az ebédet felállt, elköszönt, és sietve távozott – még csak bocsánatot sem kért igazán. Márkot ott hagyta a szüleivel.
Amint az ajtó becsukódott mögötte, Erzsébetből kitört az indulat.
– Elrohant! Itt hagyott! Neki fontosabb a munka, mint a család! – fakadt ki. – És még azt is kitalálta, hogy téged otthon tart! Téged, aki közgazdász diplomával rendelkezel!
– Anya, kérlek, ne idegesítsd magad. Kinga rendes lány – válaszolta nyugodtan Márk.
– Rendes? Még Lilla is százszor különb volt nála! Az legalább szeretett téged. Ennek a tekintete jéghideg, rád sem néz igazán!
– Szóval Lilla jobban tetszett? – kérdezte Márk halvány mosollyal.
– Igen, határozottan!
Erzsébet most őszintén beszélt. A két utóbbi barátnő után Lilla már-már felüdülésnek tűnt számára, még ha a külseje nem is felelt meg az ő ízlésének. Az a bizonyos különös orr és a kissé elálló fülek… de hát a fia beleszeretett, mit lehetett tenni?
– Lillának volt tartása – folytatta az anya. – És melletted te voltál a kezdeményező. Kinga viszont uralkodik rajtad, ezt vak is látja. Rékáról inkább nem is beszélek, modortalan teremtés volt. Kár, hogy Lillával véget ért a kapcsolatotok. A három közül ő volt a leginkább hozzád való.
– Anya… nem ért véget – mondta Márk csendesen, de derűsen.
– Tessék? Ezt hogy érted?
– Úgy, hogy szakítás nem történt. – A fiú közelebb hajolt. – Csak te az elején elutasítottad Lillát a külseje miatt. Azonnal falat húztál kettőtök közé. De tényleg ennyit számít az orr formája vagy a fülek állása? Vannak ennél sokkal fontosabb tulajdonságok. Lilla kedves, figyelmes, és tiszta szívű. Reméltem, hogy ha más lányokat is megismersz, rájössz: nem a külső a döntő, hanem az ember jelleme.
Erzsébet lassan megértette, mire megy ki a játék.
– Várj csak… azt akarod mondani, hogy Rékát és Kingát szándékosan hoztad ide, hogy összehasonlítsam őket Lillával?
– Pontosan. Másképp nem tudtam volna megváltoztatni a véleményedet. Kellett egy kis… szemléltetés.
Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét, de már mosolygott.
– Te aztán ravasz vagy! De be kell vallanom, nem volt hiábavaló a terv. Most már egészen másként látom Lillát. Sőt, képzeld, fel sem tűnnek azok az apró „hibák”. Hívd meg újra, szeretnék vele beszélgetni – immár úgy, mint a leendő menyemmel. Apádnak is rokonszenves volt.
Márk megkönnyebbülten sóhajtott. A dolgok végül a legjobb irányba fordultak. Az édesanyja valóban elfogadta Lillát, és végre azt látta benne, ami igazán számít.
Azt viszont nem árulta el, hogy az egész terv Lilla fejéből pattant ki, és ő kérte meg a barátnőit, hogy játsszák el a „jelölt menyasszony” szerepét. Lilla nemcsak eszes volt, hanem bölcs is – és pontosan tudta, hogyan kell elnyerni egy anyós szívét.