— …az ő ügyvédjük bármit állíthat — fejezte be Benedek higgadtan, miközben kinyitotta az aktát, és maga elé húzott egy nyomtatványt. — A lényeg, hogy a jog nem az állításokon, hanem a bizonyítékokon alapul. Most elkészítjük a jogvédelmi kérelmet. És ha bíróságra viszik az ügyet, viszontkeresetet adunk be rágalmazás és személyiségi jogi sérelem miatt.
Nóra úgy érezte, mintha egy jeges szorítás engedne fel a mellkasában. Az elmúlt napok fojtogató feszültsége után először kapott levegőt igazán.
— Akkor… nincs esélyük? — kérdezte bizonytalanul.
— Semmi — válaszolta Benedek határozottan, miközben tölteni kezdte a dokumentumot. — Viszont önnek van. Például felszólíthatja a férjét, hogy hagyja el a lakást, ha a válás mellett dönt. Az ingatlan kizárólag az ön tulajdona. Arról, hogy ki él benne, egyedül ön határoz.
A következő napok idegőrlő várakozásban teltek. Gábor telefonált, üzeneteket küldött, hol könyörgő, hol szemrehányó hangnemben. Nóra nem reagált. Rékánál húzta meg magát, onnan járt be dolgozni, és minden szabad percét Benedekkel való egyeztetések töltötték ki. A papírok gyűltek, az iratok rendszerezve sorakoztak egy dossziéban.
A negyedik napon megérkezett a hivatalos értesítés: Erika valóban pert indított, az adásvétel érvénytelenítését kérve. Nóra azonnal felhívta Benedeket.
— Nyugodjon meg — szólt bele a férfi kiegyensúlyozott hangon. — Felkészültünk. Utánanéztem az ő jogi képviselőjüknek is. Miklós inkább a hangos fellépéséről ismert, mint a megnyert pereiről. A tárgyalótermi rutinja meglehetősen gyenge.
A tárgyalást két héttel későbbre tűzték ki. Ez alatt az idő alatt Nóra több kilót fogyott, az éjszakái álmatlanul teltek. Mégis, minden szükséges irat hibátlanul a helyére került. Benedek beszerezte a banki igazolásokat, a közjegyző nyilatkozatát, sőt még orvosi dokumentumokat is, amelyek igazolták Nóra beszámíthatóságát.
A kitűzött napon Nóra belépett a tárgyalóterembe. Gábor az egyik padon ült, komoran, tekintetét kerülve. Erika ezzel szemben jeges méltósággal figyelte őt. Oldalán egy ősz hajú férfi elegáns öltönyben — Miklós.
A meghallgatás közel két órán át tartott. Miklós azt próbálta bizonyítani, hogy Nóra titokban, megtévesztéssel járt el, és szándékait eltitkolta a férje elől.
Benedek felállt.
— Tisztelt Bíróság — kezdte nyugodtan. — Ügyfelem saját, házasságkötés előtti vagyonával rendelkezett. Az ingatlant örökségből származó pénzből vásárolta, családi forrás felhasználása nélkül. A tulajdonjog kezdettől fogva őt illette meg. Az átvezetés csupán adminisztratív pontosítás volt. Minden ezt alátámasztó dokumentum rendelkezésre áll.
A bíró hosszasan tanulmányozta az iratokat. Lapról lapra haladt, jegyzetelt, majd végül felemelte a tekintetét.
— A bíróság nem talál jogalapot a szerződés érvénytelenítésére — mondta tárgyilagosan. — Az ingatlan Nóra kizárólagos tulajdona, és az is volt a megvásárlás pillanatától. Az átírás nem keletkeztetett új jogviszonyt. A keresetet elutasítom.
Erika élesen szívta be a levegőt. Gábor lehajtotta a fejét. Miklós suttogva próbált valamit magyarázni, de Erika ingerülten intett, hogy hagyja.
A bíróság épülete előtt Nóra megállt egy oszlop mellett. Benedek mellette lépdelt.
— Gratulálok — mondta csendesen. — Most már jogilag is biztonságban van.
— Hálás vagyok — fordult felé Nóra. — Komolyan. Nélküle nem ment volna.
— Dehogynem — mosolyodott el Benedek. — Több erő van önben, mint hinné.
A kijáratnál Gábor utolérte.
— Nóra, kérlek, várj.
A nő megfordult. A férfi arca fáradtnak, megviseltnek tűnt.
— Mit szeretnél?
— Beszélni. Nyugodtan, kettesben. — Zavartan végigsimított a haján. — Anyám elutazott. És… rájöttem néhány dologra.
— Mire pontosan?
— Hogy hibáztam. Hogy hagytam, hogy ő irányítson. Nem álltam ki melletted. — Közelebb lépett. — Adhatnánk még egy esélyt egymásnak?
Nóra nézte őt, és világosan érezte a választ. Nem a per volt a törés. Hanem az, amit közben meglátott: milyen könnyen fordult ellene, milyen kevéssé számított a szava.
— Nem, Gábor — felelte nyugodtan. — Ennek vége. A válókeresetet az ügyvédeden keresztül kapod meg.
Sarkon fordult, és kilépett az utcára. A felhők közül áttört a napfény, a levegő csípős volt, mégis frissítő. Elővette a telefonját. Réka üzenete villogott: „Na? Sikerült?”
Nóra elmosolyodott, és visszaírt: „Igen. Megnyertük.”
Ahogy elindult a járdán, minden lépés könnyebbnek tűnt az előzőnél. Előtte állt a válás, az újrakezdés, számtalan ismeretlen döntés. De most először mindez nem ijesztette meg. Mert ezek a döntések az övéi voltak.
Az igazság győzött. És vele együtt ő is. Mostantól saját életének, saját sorsának volt az ura.