Szombat reggel, a konyhaasztalnál ülve Márk komoly arccal fordult a szüleihez.
– Anya, apa, beszélnünk kell valamiről, és nem halogathatom tovább.
A szülők összenéztek, majd várakozva a fiukra figyeltek.
– Halljuk csak, mivel készültél megint? – kérdezte derűsen Gábor, mintha valami könnyed bejelentésre számítana.
– Tudjátok, hogy el szeretném venni Lillát. Már beadtuk a papírokat az anyakönyvi hivatalba.
– Persze, hogy tudjuk – mosolygott Eszter. – Hiszen azt is mondtátok, hogy nem rendeztek nagy lakodalmat, inkább elutaztok pihenni. Csak nem változott meg a terv?
– Nem, minden marad a régiben. Az esküvő után elutazunk. Viszont van egy gond, amit muszáj megoldanunk: hol fogunk lakni, amikor hazajövünk?
– Hát itt – vágta rá az édesanyja gondolkodás nélkül. – Szívesen látlak benneteket. Lilla kedves teremtés, örülnék, ha együtt élnénk, és segíthetnék neki belejönni a háztartás vezetésébe.
Márk zavartan megköszörülte a torkát.
– Anya, éppen ez az, amit Lilla nem szeretne. Azt mondja, két asszony egy konyhában előbb-utóbb összekülönbözik, és nem akar felesleges vitákat.
– Ugyan már! – csattant fel Eszter. – Mi is éveken át éltünk együtt apád szüleivel, és soha nem volt komoly nézeteltérésünk. Sőt, a nagymamád rengeteget segített, amikor megszülettél. Nem áll szándékomban zsörtölődni a menyemmel. Ráadásul megvan a saját, tágas szobád, kényelmesen elférnétek benne anélkül, hogy bárkit zavarnátok.
– Mostanában a szakemberek azt tanácsolják, hogy a fiatal házasok külön költözzenek, mert így kisebb az esély a súrlódásokra, és erősebb marad a kapcsolatuk – próbálta óvatosan megfogalmazni Márk.
– Én vitatkoznék ezekkel a „szakemberekkel” – szólt békülékeny hangon Gábor. – Egyikőtök sem túl gyakorlott még a mindennapi teendőkben. Mi segítenénk, tanácsot adnánk, és anyagilag is könnyebb lenne. Félre tudnátok tenni, hogy idővel saját lakást vegyetek hitelre.
– De apa, ha veletek maradunk, évekig kellene spórolnunk az önerőre, aztán évtizedekre eladósodnánk. Mikor alapítanánk családot? Az életünk a törlesztőrészletekről szólna.
– Akkor talán Lilla szüleihez költöznétek? – kérdezte Eszter kissé élesebben.
– Ott sem megoldható – felelte Márk. – A város szélén laknak egy régi házban, ahol még mindig fával fűtenek, a vizet kinti kútról hordják, a mosdó pedig az udvaron van. Rákérdeztem, miért nem vezettetik be a vizet, de csak vállat vontak. Lilla nem akar így élni.
– Pedig eddig is ott nőtt fel.
– Igen, de most már más életet szeretne. Ráadásul alig nagyobb a szobája egy gardróbnál. Ott van a kamasz öccse is, és a nővére épp válik, visszaköltözik a szüleikhez. Négyen is alig férnek el, nemhogy még mi ketten. És végső soron az is együttélés lenne a szülőkkel.
Eszter sóhajtott, majd lassan megszólalt:
– Most már értem, ide nem jönnétek, mert úgy érzitek, itt sem találnátok meg a saját, független életeteket.