A lábam megremegett, mintha hirtelen kicsúszott volna alólam a talaj. A pulzusom a fülemben dobolt. „Nem… ez nem lehet igaz” – suttogtam rekedten, miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Ő azonban nyugodt maradt. „Ez a te valóságod. Nem menekülhetsz előle” – mondta csendesen, és a hangjában nem volt sem vád, sem harag.
A jósnő szavai villámként hasítottak belém. Akkor még csak baljós figyelmeztetésnek tűntek, most viszont kíméletlen igazsággá váltak. Tudtam, hogy nem fordíthatom el a fejem. Azon az éjszakán órákon át beszélgettünk. Minden kimondott mondattal egyre világosabb lett: az életem visszavonhatatlanul megváltozott. A félelem ott szorított a mellkasomban, mégis furcsa megkönnyebbülés kísérte – mintha a titok súlya lassan elmozdult volna.
Másnap reggel Márkot találtam a konyhában. Vidáman sürgött-forgott, kávét főzött, tojást sütött, és közben nevetett valamin. Az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, és próbáltam erőt gyűjteni az igazsághoz. De hogyan mondjam el? A szavak bennrekedtek, a torkom összeszorult. Tudtam, ha beszélek, mindent felégetek magam körül. Ha hallgatok, akkor viszont hazugságra építem a jövőmet.
Újra felkerestem a cigányasszonyt. Olyan volt számomra, mint sötétben pislákoló irányfény. „Hozd világra a gyermeket, és légy őszinte önmagadhoz” – mondta. – „Az igazság felszabadít, még ha fáj is.” A mondatai mélyen belém égtek. Először éreztem, hogy talán nem csak rombolás vár rám, hanem valamiféle tisztulás is.
Ahogy közeledett a szülés ideje, a rettegésem egyre nőtt. Féltem a fájdalomtól, Márk reakciójától, a családom ítéletétől. A napok végtelen várakozássá nyúltak, az éjszakák pedig gyötrő vívódássá váltak. Éreztem, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor a titok többé nem maradhat rejtve.
Az utolsó éjszakán egyetlen percre sem hunytam le a szemem. A cigányasszony hangja újra és újra visszhangzott bennem – figyelmeztetésként és vigaszként egyszerre: szülj, és légy őszinte. Ez a mondat lüktetett bennem megállíthatatlanul, mintha már a közelgő elkerülhetetlen események előhírnöke lenne.
