Mégis, az sem volt számára elfogadható gondolat, hogy egyedül nevelje fel a gyermekét. A magányos anyaság képe legalább annyira rémisztette, mint az, hogy egy érzelmileg üres kapcsolatban éljen tovább.
Gyakran felhangzott benne egy makacs belső hang: amikor megszületik a kicsi, talán még boldogtalanabb lesz, hiszen nincs fájdalmasabb annál, mint valaki mellett élni, aki csupán kötelességtudatból marad. Eszter azonban minden erejével próbálta elhallgattatni ezt a gondolatot.
Végül közösen döntöttek úgy, hogy szakember segítségét kérik. Hónapokon át jártak párterápiára, lelkiismeretesen teljesítették a kapott feladatokat, és igyekeztek a hétvégéket is együtt tölteni. Mindketten dolgoztak a kapcsolatukon – legalábbis látszólag.
Márk időközben mintaférjjé változott. Figyelmes volt, óvta várandós feleségét, minden apróságra ügyelt, amivel kényelmesebbé tehette Eszter napjait.
A nő is igyekezett szelídebb, türelmesebb lenni. Férje oldalán jelent meg rendezvényeken, mosolyogva fogadta az ismerősök gratulációit a közelgő gyermekáldás miatt.
Márk egy nagyvállalat felső vezetésében dolgozott, ahol nemcsak szakmai rátermettséget, hanem kifogástalan magánéleti hátteret is elvártak. Ezért különösen fontos volt számára, hogy ne csupán kiváló jogászként és meghatározó üzleti szereplőként tekintsenek rá, hanem olyan emberként is, aki harmonikus családi életet él.
Amikor együtt jelentek meg a céges rendezvényen, Réka szinte folyamatosan feléjük pillantgatott. Tekintete beszédes volt, ám semmit sem kérhetett számon, hiszen Márk soha nem vallott neki szerelmet, és semmiféle ígéretet nem tett.
Eszter azonnal észrevette a köztük vibráló feszültséget. Lopva a férjére sandított, aki feltűnően kerülte a kolléganője tekintetét. A helyzet túlságosan egyértelmű volt.
Mégsem történt semmi nyíltan vállalható. Egész este egymás mellett maradtak, Márk karja végig Eszter derekán pihent, mintha ezzel is bizonyítani akarná összetartozásukat.
A taxiban aztán megtört a csend.
– Szereted őt – mondta Eszter halkan, de nem kérdésként.
Márk az ablak felé fordult, és nem válaszolt.
– Ugyanígy néztél rám régen – folytatta a nő. – Pontosan emlékszem arra a tekintetre.
– Miért kezded ezt újra? – csattant fel ingerülten a férfi. – Megbeszéltük, hogy a gyermekünk érdekében rendbe hozzuk a házasságunkat.
Eszterből hirtelen, éles nevetés tört fel, amely még a sofőrt is zavarba hozta.
– Márk, három hónap múlva szülök, és te még azt sem tudod, fiú lesz-e vagy lány – rázta meg a fejét. – Miről beszélünk egyáltalán?
A férfi döbbenten fordult felé. Valóban nem gondolt erre. A „gyermek” eddig csak elvont fogalom volt számára, nem pedig egy valóságos kis élet, saját arccal és jövővel.
– Fiú vagy lány? – kérdezte végül csendesen.
– Kisfiú – felelte Eszter szinte gépiesen, miközben az ujjait nézte.
Amikor a baba megszületett, Eszterben valami gyökeresen megváltozott. Olyan mély, ösztönös szeretet áradt szét benne, amelyről korábban nem is tudta, hogy létezik, és ez az érzés mindent új megvilágításba helyezett az életében.