A Sokolov család hétvégi telke szinte elveszett a buja növényzetben. Első pillantásra minden tökéletesnek tűnt: ragyogó napsütés, tiszta levegő, virágzó almafák illata lengte be a kertet. Lilla számára azonban a hétvégék itt egyet jelentettek a feszültséggel és a lenyelt sértésekkel.
– Lillácska, már megint rosszul locsolod a paradicsomot! Add csak ide, majd én csinálom! – hasított a levegőbe Emese éles hangja.
Lilla összeszorította az állkapcsát. Legszívesebben visszaszólt volna, de inkább hallgatott. Az anyósa, Emese, úgy dirigált a telken, mintha kizárólag az övé lenne.
– Anya, talán hagyhatnád, hogy mi intézzük – próbált óvatosan közbelépni Márk.
– Ugyan már, kisfiam, nélkülem még a végén mindent tönkretennétek! – legyintett Emese sértett fölénnyel.
Lilla a férjére nézett, támogatást várva, de Márk csak tehetetlenül megvonta a vállát.
„Meddig kell ezt még eltűrnöm?” – forrt benne a düh.
Néhány nappal később Lilla a nappali padlóján ült, körülötte számlák és iratok hevertek szanaszét. Az adóbevallás sehogy sem akart stimmelni, ezért újra és újra átnézte a papírokat.
– Ezt már láttam… ez is megvolt… de ez meg micsoda? – morogta, miközben előhúzott egy számára ismeretlen dokumentumot.
Ahogy végigolvasta, elsápadt. A szíve hevesen verni kezdett.
– Márk! Azonnal gyere ide! – kiáltotta, talpra ugorva.
– Miért ordítasz? – jelent meg a férfi az ajtóban, egy fél szendviccsel a kezében.
Lilla a papírt az orra elé tolta.
– Meg tudnád magyarázni, hogy a telek miért az anyád nevén van?
Márk majdnem félrenyelte a falatot. Az arca krétafehérré vált, akár egy lebukott diáké.
– Lilla, én… el tudom mondani…
– Nagyon remélem – csattant fel a nő, szemében harag és csalódottság keveredett. – Hallgatlak!
Márk zavartan túrt a hajába.
– Anya javasolta. Azt mondta, így biztonságosabb.
– Biztonságosabb? Kinek? Neki? – Lilla hangja megemelkedett. – Vagy attól féltél, hogy egy válásnál igényt tartanék a részemre?
– Ne beszélj butaságokat! – tiltakozott Márk hevesen. – Szó sincs válásról. Értünk tettem.
– Értünk? – Lilla keserűen felnevetett. – Úgy érted, hogy behoztál még egy „háziasszonyt” a közös életünkbe?
A férfi közelebb lépett, át akarta ölelni, de Lilla hátrált.
– Ne érj hozzám! Fogalmad sincs, mit tettél ezzel, és hogy ez mennyire megingatta bennem a bizalmat. Innen ezt már nem lehet egy vállrándítással elintézni.