– …tanúja volt valaminek – tette hozzá alig hallhatóan. – És attól tartok, nem az igazi tettes ül a halálsoron.
Körülbelül kétszáz mérfölddel odébb, Dallas egyik csendes kertvárosi utcájában a hatvannyolc éves, már visszavonult védőügyvéd, Júlia Hayes kis híján kiejtette kezéből a bögréjét, amikor a rendkívüli híradás megszakította a műsort.
Pályafutása kezdetén volt egy ügye, amelyben nem tudott megakadályozni egy igazságtalanságot. Az az ártatlan ember végül börtönbe került – és ez a kudarc évtizedeken át nyomasztotta.
Amikor most meglátta Márk Foster arcát a képernyőn, ugyanazt a kétségbeesett, mégis makacsul tiszta tekintetet fedezte fel benne. Ismerte ezt a nézést.
Nem telt bele néhány óra, és Júlia már az öt évvel korábbi gyilkossági dosszié fölé hajolt, amely Márk felesége, Eszter halálának körülményeit részletezte. Oldalról oldalra haladva egyre erősebb nyugtalanság kerítette hatalmába.
Az az ügyész, aki annak idején keresztülvitte Márk elítélését – és aki ma már Balázs Brooks bíróként szolgál – üzleti kapcsolatban állt Márk öccsével, Andrással. András nem sokkal a letartóztatás után a családi vagyon jelentős részének birtokosa lett.
Még különösebb volt, hogy Eszter a halálát megelőző hetekben bankszámlakivonatokat és jogi iratokat vizsgált át megszállott alapossággal.
Júlia lassan olyan összefüggéseket kezdett kirajzolni, amelyeket mások vagy nem vettek észre, vagy nem akartak észrevenni.
Eközben Lilla a börtönlátogatást követően teljesen bezárkózott. Az állami gyermekotthonban, ahol fél éve élt – András nagybácsi gyámsága alatt –, már alig szólt bárkihez. Csak rajzolt.
Az egyik rajz különösen megrázó volt.
Egy ház. Egy nő a padlón. Egy kék inget viselő férfi fölé hajolva. A folyosó sarkában pedig egy apró alak bújt meg.
Márknak sosem volt kék inge.
András viszont szinte mindig azt hordott.
Kevesebb mint harminc óra választotta el Márkot a kivégzéstől, amikor Júlia telefonja megcsörrent. A vonal túlsó végén egy férfi jelentkezett be, akiről öt éve senki sem hallott: Levente Reyes, a család egykori kertésze.
– Láttam, mi történt azon az éjszakán – mondta.
