Márk elfordította a kulcsot a zárban, majd amikor belépett a lakásba, mélyet szippantott a levegőből. Finom, jól ismert női parfüm illata lengte be az előszobát. Főtt étel szagát azonban hiába kereste.
– Megjöttem – kiáltotta be határozottan, miközben lerúgta a cipőjét, és gondosan az ajtó mellé tette.
Előző nap hozta át néhány holmiját Rékához. Innen jóval egyszerűbb volt bejárnia dolgozni, és három hónap együtt járás után mindketten eljátszottak már az összeköltözés gondolatával. A lány nem tiltakozott az ötlet ellen.
Réka az íróasztalánál ült, a monitor fényében fürödve. Valamilyen terven dolgozott egy programban, fején hatalmas fejhallgató pihent, amely szinte teljesen eltakarta a fülét.
– Szia – hajolt oda hozzá Márk, és egy puszit nyomott az arcára.
– Ó, szia. Már itt is vagy? Még dolgozom – felelte mosolyogva, és megigazította a kissé elcsúszott fülpárnát.
A férfi meglepődött a higgadt fogadtatáson, aztán szó nélkül a konyhába ment. Minden makulátlan rendben volt, a tűzhely azonban érintetlenül állt. Ez a pedáns tisztaság csak még feltűnőbbé tette a hiányt. Kinyitotta a hűtőt: a polcok szinte üresen kongtak. Egy doboz savanyú káposzta, egy üveg kefir és egy félig kifacsart ketchup árválkodott benne. Becsukta az ajtót, majd rögtön újra kinyitotta, mintha azt remélte volna, hogy varázsütésre megjelenik valami ehető. Nem változott semmi.
Visszasétált a szobába.
– Réka, éhes vagyok. Nem csinálnál valamit? – kérdezte, félrehúzva a fejhallgatót, hogy biztosan meghallja.
– Tessék? – nézett rá értetlenül.
– Most értem haza a munkából, ennék valamit.
– Én még mindig dolgozom – felelte derűsen.
– Komolyan mondom.
A lány levette a fejhallgatót, és az asztalra tette. Hosszasan ült egy helyben, ezért kinyújtóztatta elgémberedett karjait és lábait.
– Mit értesz az alatt, hogy komolyan?
– Hát… hol a vacsora?
– Nem főztem. Egész nap dolgom volt.
– És akkor ki fog? Én is dolgoztam, te meg itthon voltál.
– Aki éhes, az főz – válaszolta nyugodtan. – Nekem estére elég az az üveg kefir, és kérlek, azt ne idd meg. – A félreértések elkerülése végett kiment a konyhába, kivette a hűtőből az üveget. Márk szorosan a nyomában haladt.
– Rendelj magadnak valamit. Tegnap is így vacsoráztunk. Ma ebédre például plovot ettem – tette hozzá.
– Plo-ov… – ízlelgette a szót Márk, és szinte érezte a fűszeres rizs illatát.
Addig a napig, amíg nem költöztek egy fedél alá, valahogy minden magától értetődőnek tűnt számára, most azonban először kezdett benne megfogalmazódni, hogy talán egészen mást gondolnak az együttélésről.