– Soha egyetlen napra sem múlt el bennem az érzés irántad – szólalt meg Márk halkan, mintha attól félne, hogy a saját hangja is árulás. – Az elmúlt években végig kerestelek.
Nóra ajka megremegett.
– Mégis elvettél mást feleségül.
– Három évig kutattalak. Amikor semmi nyomot nem találtam, azt hittem, szándékosan tűntél el. Azt gondoltam, új életet kezdtél… talán valaki oldalán.
A szavaiban nem volt szemrehányás, inkább keserű beletörődés. És Nóra tudta, hogy ebben igaza van. Tényleg nem akarta, hogy rátaláljanak.
– Egyszerűen nem értem, miért nem mondasz neki határozott nemet – Gergő idegesen rótta a nappalit, léptei visszhangoztak a parkettán.
– Bárcsak ilyen egyszerű lenne – sóhajtott Nóra. – Abban igaza van, hogy Lillának joga van tudni, ki az apja.
– Az az ember megcsalt téged! Ráadásul a legjobb barátnőddel!
– Tudom – felelte csendesen. – De attól még ő a gyermekem apja.
Gergő megállt előtte, arca feszült volt.
– Mondd meg őszintén… maradt benned bármi iránta?
Nóra lassan megrázta a fejét.
– Nem erről van szó. Nem akarok pusztán a sértettségem alapján dönteni. Lilla egyre többször kérdez az apjáról. Mit felelek majd neki öt év múlva? Vagy tíz év múlva?
A telefon csörgése szakította félbe a beszélgetést. A kijelzőn Kinga neve villogott. Nóra tétován fogadta a hívást.
– Jó napot, Nóra. Ne haragudjon, hogy zavarom. Szeretnék beszélni önnel. Fontos lenne.
Egy csendes parkban találkoztak, távol a sétálóktól. A februári levegő csípős volt, mégis leültek egy félreeső padra.
– Köszönöm, hogy eljött – kezdte Kinga. Láthatóan zaklatott volt, de a hangja határozottságot tükrözött. – Tudom, mennyire különös ez a helyzet.
– Miről szeretne beszélni? – kérdezte Nóra óvatosan.
– Márk mindent elmondott. A közös múltjukat, a hibáját… és Lillát is. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nekem nem lehet gyermekem. Veleszületett problémám van.
Nóra együttérzően biccentett, de nem talált szavakat.
– Amikor megismerkedtünk, őszinte volt velem – folytatta Kinga. – Tudtam, hogy elveszítette magát, és hogy sosem bocsátotta meg magának, amit tett. Azt is tudtam, hogy a szíve egy része mindig az öné marad. Ennek tudatában mentem hozzá.
– Mit szeretne ezzel mondani? – feszült meg Nóra.
– Szeretem a férjemet – válaszolta egyszerűen. – És látom, mennyire gyötri ez az egész. Borzalmas hibát követett el, de ettől még nem rossz ember. Megérdemli az esélyt, hogy apja lehessen a lányának.
– Nekem Lilla érdekeit kell néznem, nem az önök kívánságait.
– Természetesen – bólintott Kinga. – Csak azt akartam, hogy tudja: ha engedi, hogy Márk része legyen a kislány életének, én támogatni fogom. Nem ellenségként állok ön elé. Ha ön is úgy akarja, Lillának nemcsak apja lehetne… hanem valaki, aki törődik vele mellettem is.
Nóra döbbenten figyelte a nőt. Féltékenységet, támadást várt – ehelyett nyíltságot és méltóságot kapott.
– Miért teszi ezt?
– Mert a család nem csupán vérségi kötelék. Döntés kérdése. Én Márkot a múltjával együtt választottam. És azt szeretném, ha az életünkben több szeretet lenne, nem kevesebb.
A következő napok örvényként rántották magukkal Nórát. Márk hivatalosan is apasági vizsgálatot kért – nem kételkedésből, hanem hogy jogilag rendezze a helyzetet. Gergő sürgette, hogy térjenek vissza Szegedre, és burkoltan közös jövőről beszélt. Emese néni egyre jobban lett, és azt ismételgette, hogy Lillának szüksége van az apjára, Nórának pedig békére a szívében.
És ekkor felbukkant Vivien.
A szupermarketben futottak össze. A nő alig változott, talán csak a tekintete lett élesebb, nyugtalanabb.
– Szóval igaz a hír, visszajöttél – mérte végig kihívóan. – És még a gyereket is elhoztad Márknak. Ügyes húzás.
– Nincs miről beszélnünk – próbált elmenni mellette Nóra.
– Dehogy nincs. – Vivien megragadta a karját. – Márk mindig belém volt szerelmes, még az egyetemen. Te csak kényelmes választás voltál számára. Elvett, mert úgy illett, de engem akart.
– Engedj el.
– Tudod, miért nem maradt velem, amikor eltűntél? Mert én dobtam ki! Folyton téged siratott, és elegem lett.
Nóra kirántotta a karját.
– Öt év telt el, Vivien. Öt. Ő házas, neked is megvan a saját életed. Mit akarsz most?
– Csak hogy tudd: téged sosem szeretett igazán. Csak a gyerek érdekli.
Aznap este Nóra sokáig ült Lilla ágya mellett. A kislány békésen aludt, arcvonásai kísértetiesen emlékeztettek Márkra. Nóra azt hitte, idejön, segít Emese néninek, aztán visszatér a saját, gondosan felépített világába. Ehelyett a múlt rátört, és választ követelt.
A telefon halkan rezdült meg a kezében. Gergő üzenete érkezett: „Bárhogy döntesz, melletted állok. Szeretlek téged és Lillát is. Együtt megoldjuk.”
Az egyszerű sorok váratlan tisztaságot hoztak a gondolataiba. Rádöbbent, hogy nem a múlt sérelmei, és nem is mások elvárásai kell, hogy irányítsák. Hanem az, mi szolgálja leginkább a lánya jövőjét.
Másnap elhatározta, hogy minden érintettet összehív, és nyíltan kimondják azt, amit eddig csak kerülgettek.