Lilla éppen a kezéről törölte le a tésztát, amikor a telefonja megremegett az asztalon. Üzenet érkezett Leventétől. Elmosolyodott: biztosan azt kérdezi, mikor indul a családi ünnepségre. Megnyitotta.
„Lilla, ma inkább ne gyere. Anyu így döntött – nélküled. Csak a közeli és hozzánk méltó emberekkel akar ünnepelni. Te nem illesz a körünkbe, túl erősen érződik rajtad a liszt és a munka szaga.”
Ott állt a pékség közepén, ahol zúgtak a kemencék, és friss kenyérillat töltötte be a levegőt. A dolgozók sürögtek-forogtak körülötte: valaki tepsiket húzott ki, mások a reggeli kiszállításhoz csomagolták a vekniket. Lilla újra elolvasta az üzenetet. Aztán még egyszer. Nem azért, mert nem értette. Hanem mert minden egyes szót bele akart vésni az emlékezetébe.
Hat éven át ő tartotta el ezt a családot. Ő fizette a nyaralásokat, Levente öltönyeit, Melinda gyógyszereit. Fél évvel korábban titokban megvette azt a lakást abban az elegáns lakóparkban, amiről Melinda minden vasárnap hangosan ábrándozott. A felújítást lakberendezési magazinok fotói alapján csináltatta meg – pontosan azok szerint, amelyeket az anyósa mutogatott, sóhajtozva: „Na, ez az élet, nem az a lyuk, amiben mi élünk.”
És most ott, abban a lakásban, amelynek minden csavarját Lilla fizette ki, a férje pezsgőt tölt, és a vendégeknek azt meséli, hogy a felesége rossz szagú.
Lilla levette a kötényét, bement az irodába, és bekapcsolta a számítógépet.
Levente az ablaknál állt egy pohárral a kezében, és fogadta a gratulációkat. Melinda büszkén vezette körbe a barátnőit a márványcsempés fürdőszobában, és újra meg újra ugyanazt hajtogatta, mint egy varázsigét:
— Mindig tudtam, hogy többet érdemlünk. Végre a fiam is belátta.
A vendégek bólogattak, néhányan fotózták a folyóra néző kilátást, mások a függöny anyagát tapogatták. Senkinek nem jutott eszébe megkérdezni, hol van a háziasszony, és kinek a pénzéből lett mindez.
Megszólalt a csengő. Levente indult ajtót nyitni, azt hitte, újabb vendégek késtek el. Az ajtóban azonban két feketébe öltözött biztonsági őr állt.
— Jó estét. Ön Levente Viktorovich?
— Igen… mi történt?
— A lakás tulajdonosa, Lilla Nikolovna jelezte, hogy ön engedély nélkül tartózkodik itt. Kérjük, mutassa be a lakáshasználatra jogosító iratokat.
Levente ledermedt. Mögötte a vendégek elhallgattak.
— Milyen iratok? Ez a mi otthonunk, most költöztünk be.
— A tulajdonos Lilla Nikolovna. Kilakoltatási rendelkezést adott le. Tíz percük van összepakolni és elhagyni az ingatlant.
Melinda ekkor utat tört magának a tömegen keresztül, és előrelépett az ajtó felé, miközben a levegő szinte megfagyott körülöttük.