A baleset után az üzletember úgy döntött, halottnak tetteti magát, és amit eközben meghallott, örökre felkavarta. Gábor Durov magához tért ugyan, mégis úgy viselkedett, mintha kómába süllyedt volna. Saját villájának hálószobájában feküdt, mozdulatlan testtel, éberen figyelve minden apró rezdülést maga körül.
A felesége, Alexandra, ki-be járt a szobába, arca üres maradt, mintha semmi sem érintené meg. Telefonon bizalmas hangon beszélt, halkan fel-nevetett, miközben ügyet sem vetett a küszöbnél síró gyerekekre. Gábor némán tűrte mindezt, egyetlen szót sem mulasztva el, egészen addig, amíg be nem lépett a takarítónő, Melinda.
Ő volt az egyetlen, aki gyengéden eligazította rajta a takarót, végigsimított a homlokán, és bátorító szavakat suttogott. Azon a napon azonban könnyes szemmel érkezett, megszorította Gábor kezét, majd felvette a telefonját. Amit a hívás során kimondott, letaglózta Gábort, és egy csapásra mindent új megvilágításba helyezett.
A mellkasát szétfeszítő fájdalom elviselhetetlen volt. Az ütközés pillanatában a Mercedes kormánya teljes erővel csapódott a bordáinak. Szilánkokra tört üveg, torzult fém, benzin és vér nehéz szaga keveredett a levegőben.
Minden egy szempillantás alatt történt. Éppen az irodába tartott, hogy Balázzsal, az üzlettársával tisztázza az eltűnt kétmillió forint ügyét. Oda már nem jutott el.
A távolból szirénák visszhangja közeledett, teste ólomsúlyúnak tűnt, miközben az elméje élesen működött, és a mentők kiáltásai lassan betöltötték a teret, jelezve, hogy hamarosan új szakasz kezdődik a történetében.