Figyelmeztetés Mihály Viktorovicsnak sem szóban, sem írásban nem mehet ki. Ez kifejezett feltétel volt.
Miután a fő számlákat befagyasztottam, azonnal rátértem a tartalékokra is. Balázs nem volt ostoba: több fedőcégen keresztül vezetett vésztartalék számlákat tartott fenn. Csakhogy Levente még nála is előrelátóbbnak bizonyult. A páncélszekrény mélyén rábukkantam egy gondosan összeállított listára, rajta az összes ilyen cég nevével és a hozzájuk tartozó számlaszámokkal. Mintha előre számolt volna ezzel a forgatókönyvvel.
Délután három órára Balázs teljes pénzügyi mozgástere megszűnt. Elképzeltem, ahogy éppen egy tárgyalóasztalnál ül, utalni próbál, és sorra fut bele az elutasításokba. A káröröm nem szép tulajdonság, ezt tudtam, mégis minden egyes percét keserédes elégtétellel éltem meg.
Nem sokkal négy után megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám villogott a kijelzőn.
— Nóra Mihajlovna? — szólalt meg egy feszült, már-már pánikba hajló hang. — Norbert Szemjonovics vagyok, Balázs Viktorovics üzlettársa. Mi folyik itt? Miért vannak zárolva a számlák? Egy órával ezelőtt kellett volna lezárnunk az ügyletet!
— Az ügylet meghiúsult, Norbert Szemjonovics — feleltem higgadtan. — Olyan okok miatt, amelyek nem az ön felelősségi körébe tartoznak. Azt tanácsolom, a továbbiakban ne keresse Balázs Viktorovics társaságát. Komoly gondjai lesznek.
Letettem a telefont, de a hívások lavinaként követték egymást: banki kapcsolattartók, üzleti partnerek, még a hatóságoktól is érdeklődtek. Mindenkinek ugyanazzal a nyugodt magyarázattal szolgáltam: a tulajdonosi döntés értelmében a cég ideiglenesen felfüggeszti a pénzügyi műveleteit.
Fél öt körül nagy csattanással kivágódott a bejárati ajtó. Egy szívdobbanás múlva Balázs rontott be az irodába. Az arca vöröslött a dühtől, a nyakkendője félrecsúszott, a haja ziláltan meredezett.
— Te! Te őrült vén boszorkány! — ordította, majd ököllel csapott az asztalra olyan erővel, hogy a kristály papírnehezékek megcsendültek. — Fogalmad van róla, mit tettél? Egy ötvenmilliós üzletet tettél tönkre! A hírnevemet porba tiportad!
Lassan felálltam a székből. — Nem, Balázs. A hírnevedet akkor romboltad le, amikor kezet emeltél a lányomra.
Megdermedt. A szemében a dühöt előbb értetlenség, majd számító hidegség váltotta fel. — Azt hiszed, ez számít? Bíróságon visszaszerzem a számlákat. Vannak kapcsolataim.
— Próbáld meg — mondtam, miközben az ablakhoz sétáltam. — De előbb nézz le.
Kelletlenül mellém lépett. Az udvaron két jármű állt: egy rendőrautó és egy másik, a gyermekvédelmi szolgálat emblémájával. Az egyikből két egyenruhás szállt ki, a másikból egy határozott fellépésű nő és egy fiatal segítője.
— Ez meg mi a fene? — sziszegte.
— A következmények — feleltem csendesen. — A rendőrség a bántalmazás ügyében érkezett. A gyámügy pedig azért, hogy eldöntse, biztonságos-e egy gyerek számára olyan ember mellett élni, aki erőszakra képes.
Elsápadt. — Ezt nem tudod bizonyítani. Eszter nem fog vallani.
— Már vallottam — szólalt meg ekkor egy halk, de határozott hang az ajtóból.
Eszter állt ott. Farmer volt rajta és egy egyszerű pulóver, a haja lófarokba fogva. Sápadtnak tűnt, mégis elszánt volt. A kezében a telefonját szorította.
— Felvettem a beszélgetésünket ma reggel, Balázs. Lefotóztam a zúzódásokat is. És előkerestem az üzeneteidet, a régi fenyegetésekkel együtt.
Balázs úgy nézett rá, mintha kísértetet látna. Az az engedelmes, rettegő asszony, akit megszokott, eltűnt; helyette egy idegen nő állt előtte, egyenes tekintettel, ökölbe szorított kézzel.
— Te… ezt nem mered megtenni — hebegte, de a hangjából eltűnt a magabiztosság.
— De igen — felelte Eszter. — Lilláért. És magamért.
Ezután minden felgyorsult. A rendőrök beléptek a házba, udvariasan, mégis határozottan felszólították Balázst, hogy tartson velük tanúvallomásra. Tiltakozni próbált, kapcsolatokra hivatkozott, de amikor az egyik tiszt nyugodtan megemlítette a hangfelvételeket és a fotókat, megtört.
A gyámügyi munkatárs Eszterrel beszélgetett, körbejárta a házat, majd velem is váltott néhány szót. Amíg ez zajlott, megérkezett a barátnőm az unokájával — reggel kértem meg, hogy hozza el Lillát az óvodából, hogy a kislánynak ne kelljen végignéznie mindezt, ami most már visszafordíthatatlanul elindult.