Lilla a saját kulcsával lépett be, és azonnal megbotlott egy pár tornacipőben. Harminchetes méret, csillogó kövekkel kirakva, sáros, egyértelműen Rékáé. Közvetlen mellette Levente szétlapított bakancsa hevert, negyvenötös, ahogy kell. Már az előszobában világos lett számára, hogy nincs rendben semmi.
A lakás levegője nem a december huszonhetedikéhez illő mandarin- és fenyőillatot hordozta, hanem az olcsó cigarettáét, ami mindig beúszott a szobába, hiába kérte százszor, hogy legalább az erkélyajtót csukják be. Ehhez keveredett valami odaégett szag is, amitől összerándult a gyomra.
Beljebb lépve meglátta a fogason a saját bézs kasmírfelöltőjét, amelyre hanyagul rádobva lógott egy rikító, már-már bántóan rózsaszín bunda. Réka, Levente húga, rendíthetetlenül meg volt győződve arról, hogy ő maga a kifinomult divat megtestesítője.
A konyha felől harsány nevetés hallatszott.
— Hát te sem vagy semmi, Leventém! — sivította Réka. — Komolyan ezt mondtad neki? Hogy „csend legyen, asszony”?
— Naná! — dörmögte Levente. — Én vagyok itthon a főnök, nem? Azt mondtam, luxusba megyünk, akkor luxusba megyünk. Le is foglaltam. „Park Hotel”, öt csillag, minden flanc. Anyu is jön, te is… nagyot csapunk az ünnepre!
Lilla megtorpant az ajtóban. Egy nagy szállítmányozó cégnél vezette a logisztikai osztályt, és az elmúlt hónap maga volt a rémálom: kamionok ragadtak a hóban, sofőrök eltűntek napokra, ügyfelek pánikoltak. Alig aludt öt órákat, kapkodva evett, csak hogy év végére minden le legyen zárva, és megkapja azt a bónuszt, amire közösen számítottak.
Eredetileg a hitelből akartak faragni. A lakás Lilla nevén volt, még a házasság előtt vette fel rá a kölcsönt, „majd a leendő gyerek miatt” — legalábbis így beszélték meg Leventével. Bár mostanában egyre gyakrabban jutott eszébe, hogy egy gyereke már biztosan van: szakállas, harminchat éves, közel száz kiló, és mindenben rá szorul.
Belépett a konyhába.
A látvány szinte festménybe illett. Levente az asztalfőn terpeszkedett, mint egy keleti uralkodó. Előtte egy félig kiürült üveg konyak állt — abból a díszdobozos fajtából, amit Lilla üzleti partnerétől kapott ajándékba —, mellette hidegtál. Réka vele szemben ült, villával matatva egy olívabogyós üvegben.
— Na végre! — Levente még csak fel sem állt. — Szervusz, drágám. Mi itt a jövőt tervezzük, te meg ilyen savanyú képpel jössz? Ünnep van, mosolyogj!
Lilla szó nélkül letette a táskáját egy székre.
— Szia, Réka. Szia, Levente. Miféle tervek ezek? Milyen „Park Hotel”? Abban maradtunk, hogy itthon maradunk, nyugodtan, spórolunk.
Levente legyintett.
— Ugyan már, hagyd ezt a könyvelői nyavalygást! Mindig csak a spórolás… Egyszer élünk! Döntöttem: utazunk. Én, te, anya meg Réka. A foglalás kész.
— És miből? — kérdezte Lilla halkan.
— Az én pénzemből! — verte meg a mellkasát Levente. — Férfi vagyok, kerestem eleget!
— Tényleg? — Lilla felvonta a szemöldökét. — És pontosan hol?
Réka gúnyosan felhorkant.
— Jaj, Lilla, mennyire tapintatlan vagy! Levente hajt, próbálkozik. Grafikonokat mutatott, befektető lett! Te meg folyton lehúzod. Nem csoda, ha nem tud kibontakozni.
Lilla Rékára nézett: a kihívó tekintetre, a tiszta abroszra hulló kekszmorzsákra.
— Réka — szólalt meg nyugodtan. — A befektető Levente, de a hitelt én fizetem, és a hűtőt is én töltöm meg. A motivációról majd máskor. Levente, mutasd a foglalást.
Kelletlenül oldotta fel a telefonját, és az orra alá tolta.
„Park Hotel Napfény”, lakosztály jacuzzival és két standard szoba. Fizetendő összeg: 120 000 forint, fizetés érkezéskor.
— Na, látod? — mondta büszkén. — Minden ki van találva. Megkaptad a prémiumot, abból kifizetjük, januárban visszaadom. Esküszöm.
Lilla nem emelte fel a hangját, nem csapott jelenetet. Csak elmosolyodott, udvariasan, szinte kedvesen.
— Ha visszaadod, akkor persze — felelte. — Remek ötlet, Levente. Ünnepeljünk.
Levente felragyogott.
— Ugye megmondtam, Rékám! Okos nő az enyém, mindent átlát. Tölts, Lilla! Igyunk a sikerre!
Lilla a vízszűrőhöz lépett, és egy pohárba tiszta vizet engedett, gondosan, minden mozdulatát megfontolva, mintha már előre tudná, mire lesz szüksége a következő órákban.