— Tisztelt bíróság — állt fel hirtelen Alekszej —, vissza szeretném vonni a válókeresetet.
— Késő — mondta határozottan Natalja. — Én beleegyezem a válásba, és ragaszkodom a vagyonmegosztáshoz.
— De Natalja, beszéljünk otthon — próbálta megenyhíteni Aleksjej.
— Otthon nincs miről beszélni. Te mondtad, hogy meg akar szabadulni tőlem.
A bíró felszólította a feleket, hogy nyújtsák be a tulajdont igazoló végleges iratokat. Natalja felállt, és még több dokumentumot vett elő a mappából.
— Polina Ivanovna néném örökségén túl — mondta nyugodtan —, van még egy lakásom ugyanattól a nénitől.
Alekszej hirtelen felkapta a fejét, a szeme rémülten tágult ki.
— Egy második, háromszobás belvárosi lakás? — folytatta Natalja, miközben az iratokat a bíró asztalára tette. — A nagynénémnek kettő lakása volt; mindkettőt rám hagyta.
A vér elszállt Alekszej arcáról, elsápadt, mozdulatlanul ült, csak pislogott. Nem értette, mi történik.
— Ez nem lehet igaz — lehegte az anyós megrökönyödve. — Honnan lehet ilyen gazdag nagynénije?
— Ellentétben önökkel, én nem szeretek üres dicsekvésbe bocsátkozni — válaszolta higgadtan Natalja. — Tessék, itt a bizonyíték.
A bíró alaposan megvizsgálta az új okmányokat, ellenőrizte a pecséteket és aláírásokat.
— A Tverszkaja utca 17. szám alatti lakás is Polina Ivanovna Szemenova tulajdona volt. A végrendelet szerint örökségként Morozova Natalja Vitaljevnára száll — olvasta fel.
Aleksjej rokonai, akik nemrég még gúnyolódtak, most lehajtották tekintetüket. Szvetlana idegesen gyűrögette táskáját, az anyós pedig olyan sápadt volt, mint a fal.
— Mennyit ér ez a lakás? — préselte ki magából Aleksjej.
— A második lakás becsült értéke tizenkétmillió rubel — válaszolta a bíró az értékbecslésre nézve.
Alekszej megpróbált szólni, de a hangja elakadt. Így az örökség összértéke több mint huszonhárommillió rubelre rúgott.
— Várjunk csak — vette észre hirtelen Aleksjej —, ha az örökség a házasság alatt érkezett, akkor a fele az enyém!
— Téved — válaszolt nyugodtan a bíró. — Az Orosz Föderáció Családjogi Kódexének 36. cikke szerint az ajándékon, öröklésen vagy más ingyenes szerzésen kapott vagyon az illető házastárs személyes tulajdona, és nem tartozik a megosztás körébe.
Alekszej visszaesett a székbe, mintha megütötték volna. Az anyós arcát a tenyerébe temette.
— De hiszen elválunk — nyögte rekedten. — Akkor én semmit sem kapok?
— Megkapod, amit magad keresel — felelte Natalja. — A saját lakásodat és az autódat.
— Natasá, ne csináld ezt. Nyolc évet töltöttünk együtt. Nem sajnálsz?
— Téged sajnált volna valaki, amikor „csórónak” nevezett?
— Elhamarkodtam. Bocsáss meg. Ne váljunk el, jó?
— Nem, Alekszej. Megmutattad az igazi arcod. Amikor azt hitted, hogy szegény vagyok, azonnal kidobtál.
— De hát nem tudtam az örökségről!
— Pontosan. A pénzért szerettél — olyan pénzért, amiről azt hitted, hogy nincs.