«Örököltem Polina Ivanovna nénitől» — mondta nyugodtan Natalja, mire Alekszej elsápadt

— Remek. Akkor holnap találkozunk.

Natalja letette a telefont, elmosolyodott. Holnap a sógornő megtanulja, mit jelent, hogy „minden tisztességesen lesz”.

Október huszonhetedikén reggel minden érintett megjelent a tárgyalóteremben. Alek­sjej lazán ült, még beszélgetett is a rokonaival. Natalja csendben ült, mellette a mappa.

— A bíróság tárgyalja Alekszej Petrovics Morozov és Natalja Vitaljevna Morozova házasságának felbontását — jelentette be a bíró.

— Tisztelt bíróság — kezdte Alek­sjej —, a feleségemmel végleg úgy döntöttünk, elválunk. Nincs egymás irányába követelésünk.

— Natalja Vitaljevna, megerősíti ezt?

— Megerősítem, hogy válni szeretnék. Van azonban egy kérdésem a vagyonmegosztással kapcsolatban.

Alek­sjej hirtelen felé fordult. Ezt a fordulatot nem várta.

— Milyen vagyonról beszél? — fakadt ki ingerülten. — Nincs neked semmid.

— De van — felelte nyugodtan Natalja, és néhány papírt elővett a mappából. — Örököltem Polina Ivanovna nénitől.

A terem elcsendesedett. Alek­sjej tágra nyílt szemmel nézett, az anyós előrehajolt, Szvetlana tátott szájjal ülve maradt.

— Milyen örökség? — suttogta Alek­sjej.

— A nagynéném fél éve meghalt. Rám hagyta a belvárosi lakását, a külvárosi nyaralóját és egy bankbetétet. A hagyatéki iratokat tegnap kaptam meg.

A bíró végignézte az okmányokat.

— Az örökléssel szerzett vagyon az örökös személyes tulajdona, és nem képezi a vagyonmegosztás tárgyát — mondta ki.

Alek­sjej elsápadt. Az anyós kezéhez kapott. Szvetlana elképedve rázta a fejét.

— Ez nem lehet igaz! — kiáltotta Alek­sjej. — Miért nem mondtad?

— Minek? — válaszolta nyugodtan Natalja. — Te csórónak nevezettél. Miért beszéljek pénzről egy csórónak?

— De… de mi elválunk! Vagyis elválunk!

— Igen, de az örökség még a házasság alatt érkezett. A törvény szerint az örökölt vagyon az örökös saját tulajdona.

Alek­sjej próbálta felfogni a helyzetet. Tegnap még örült, hogy veszteség nélkül szabadul a feleségétől, ma meg kiderül, hogy milliókat veszít.

— Mennyi az összeg? — kérdezte rekedt hangon.

— A lakás körülbelül nyolcmilliót ér, a nyaraló kettőt, a betét másfélmillió. Összesen tizenegymillió-ötszázezer. Az ön része öt egész hétszázötvenezer.

A számok olyan hatással voltak, mint egy mennydörgés. Szvetlana kapkodott, az anyós papírral legyezte magát.

— Natalja, drágám — szólalt meg hirtelen mézes hangon Alek­sjej —, talán mégsem siessünk a válással. Gondoljuk át újra?

— Nem — válaszolta határozottan a feleség. — Te mondtad, hogy eleged van abból, hogy eltartsalak. Egyébként ügyvédet is fogadtam a vagyonmegosztáshoz.

— Milyen ügyvédet?

— Pont azt, aki önnek intézte a válást. Kiváló szakembernek bizonyult.

A bíró átnézte azokat a dokumentumokat, amelyeket Natalja átadott. Fokozódott a csend. Alekszej idegesen dobolt az ujjaival, az anyós hitetlenkedett, Szvetlana próbált valamit súgni a bátyjának.