— Van-e egyéb vagyon, amit meg kell osztani? — pontosított az ügyvéd.
— Nincs — vágta rá gyorsan Aleksjej. — A feleségemnek semmije sincs.
— És önnek, Natalja Vitaljevna?
— Nincs — válaszolt az asszony higgadtan.
Egy héttel később megtartották az első tárgyalást. Aleksjej anyjával és húgával, Szvetlanával érkezett. A rokonok a padsorokon ültek, készek voltak támogatni.
— Tisztelt bíróság, a házasság kiüresedett — kezdte Aleksjej. — A feleségem nem dolgozik, az én pénzemen él. Kérem, minél előbb válasszanak el minket.
Szvetlana minden szó után egyetértően bólintott. Az anyós büszkén pillantott a fiára.
— Natalja Vitaljevna, egyetért a férje állításaival? — kérdezte a bíró az alperestől.
— Egyetértek a válással. A többit nem kívánom kommentálni.
— Miért nem vitatja a férje mondatait?
— Nem tartom fontosnak.
Aleksjej rokonai összenéztek. A sógornő még el is mosolygott — minden a terv szerint alakult. Natalja nem tiltakozott, nem kért tartásdíjat, semmire nem tartott igényt.
— Rendben — mondta a bíró. — A következő tárgyalást október huszonhetedikére tűzöm ki. Addig készítsék elő a szükséges dokumentumokat.
Az ülés után Aleksjej elégedetten mesélte a rokonoknak:
— Láttátok, milyen könnyen ment? Natalja még csak meg sem próbált bármit is követelni. Tudja, hogy nélkülem senki.
— Jól teszed, Alekszej Petrovics — helyeselt az anyós. — Most majd találsz egy rendes nőt, aki hozzád illik.
— Hát igen — tette hozzá Szvetlana. — Legalább nem tapad hozzád. Ebben józan volt.
Közben Natalja otthon ült, rendezgette a mappájában az iratokat. Elővette a telefonját, és tárcsázott.
— Jelena Vlagyimirovna, itt Natalja Vitaljevna Sztepanova. Ön azt mondta hat hónapja, hogy hívjam, ha elhatároztam magam.
— Persze, emlékszem. Mi történt?
— Válok. Tudna holnap találkozni?
— Igen, gyere tíz órára.
Másnap Natalja a közjegyzőhöz, Jelena Vlagyimirovnához ment. A nő ötven körüli, precíz és szigorú megjelenésű volt.
— Meséljen, mi változott a legutóbbi beszélgetésünk óta.
— A férjem beadta a válókeresetet. Holnap ismét tárgyalás.
— Értem. Akkor sietnünk kell a papírokkal. Hoztad az összes igazolást?
— Igen, minden megvan.
Jelena Vlagyimirovna alaposan átnézte a dokumentumokat, jegyzetelt, majd felnézett:
— Natalja Vitaljevna, biztos benne, hogy titokban szeretné tartani mindaddig, amíg el nem dől az ügy?
— Teljesen. Hadd kapja meg Aleksjej, amit megérdemel.
— Rendben. Akkor aláírjuk az iratokat, és hat hónap múlva minden hivatalosan rendezett lesz.
Otthon Natalja visszarakta a papírokat a mappába. Holnap lesz az utolsó tárgyalás, és Aleksjej megtudja az igazságot.
Este felhívta Szvetlana:
— Szia, Natalja. Ugye tényleg nem fogsz semmit követelni Aleksjievtől?
— Tényleg nem.
— Jó. Már attól féltünk, hogy az utolsó pillanatban meggondolod magad, és követeléseket támasztasz.
— Ne aggódjatok. Minden tisztességesen történik.