=— Végre megszabadultam ettől a szegény libától — jelentette ki a férjem, amikor beadta a válókeresetet. De amikor hallott az örökségemről, hirtelen elhallgatott.
Alekszej egy októberi napon komoly arccal lépett be a lakásba. Natalja éppen vacsorát készített, salátának szeletelte a zöldségeket, és észrevette a férje szokatlan arckifejezését. Nyolc év alatt még sosem találkozott ilyennel.
— Natalja, beszélnünk kell — lépett be Alekszej a konyhába, és megállt az asztal mellett.
Natalja letette a kést, és figyelmesen nézett férjére. Valami a hangjában nyugtalanító volt.
— Beadtam a válókeresetet. Ma reggel jártam a bíróságon.
A szavak súlyukban lebegettek. Natalja lassan megtörölte a kezét a konyharuhába, próbálta feldolgozni a hallottakat.
— Miért? — kérdezte higgadtan.
— Elegem van abból, hogy téged tartok el. Délután estére dolgozom, te meg otthon ülsz, semmi hasznod. Harminckettő éves vagy, mégis úgy viselkedsz, mint aki a nyakamban lóg — mondta összehúzott karokkal Alekszej.
Natalja gondosan összehajtogatta a konyharuhát, nem sietett a válasszal. Nyolc évvel korábban hozzáment egy programozóhoz, aki bár nem keresett rosszul, nagy tervekről beszélt. Akkor úgy döntöttek, hogy Natalja a háztartást vezeti, amíg nem lesznek gyerekek. A gyerekek azonban sosem érkeztek, és a munka visszaszerzése egyre nehezebbnek tűnt.
— Rendben — mondta egyszerűen.
Alekszej sírást, hisztit vagy könyörgést várt. Ezzel a nyugalommal nem számolt.
— Ne hidd, hogy kapsz bármit is a válásból. A lakás az enyém, az autó is. Nem fektettél semmit a családunkba.
— Értem.
— Holnap ügyvédnél találkozunk. Minden papír készen van.
Másnap az ügyvédi iroda tárgyalójában Alekszej magabiztosan ült. Az öltönye makulátlan volt, a papírok rendezve egy mappában. Natalja egyszerű ruhában érkezett, egy kis táskával.
— Így szeretem, hisztinek nyoma sincs — mondta Alekszej, amíg az ügyvéd kávét hozott. — Végre megszabadultam ettől a nyomorulttól. Nélkülem tönkre fogsz menni, de az már nem az én bajom.
Natalja felhúzta a szemöldökét, nehezen hitte el, hogy kimondta. Nyolc együtt töltött év — és most ilyen szavak. Mégis csendben maradt, csak bólintott.
Ekkor megszólalt Aleksjej telefonja. Az anyósa volt az.
— Aljosa, mi újság? Már találkoztatok azzal az… hogy is hívják? — hallatszott tisztán az anyja hangja.
Folytatás a kommentben
— Igen, mama, minden a terv szerint halad.
— Rendben fiam. Az enyém fiam jobbat érdemel, nem ilyen terhet. Mindig mondtam, rosszul választottál.
Aleksjej Nataljára nézett, reakciót várt. A feleség azonban nyugodtan ült, papírokat lapozgatott.
— Mama, otthon beszélünk — mondta, és bontotta a vonalat.
— Anyádnak igaza van — szólalt meg váratlanul Natalja. — Tényleg jobbat érdemelsz.
Aleksjej meglepődött a nyugalmon. Sértődést vagy vádat várt, ehelyett beleegyezést kapott.
Amikor az ügyvéd visszatért, elkezdték a részleteket tisztázni. A lakás Aleksjej nevén volt, az autó is. Közös megtakarítást nem találtak. Gyerek sem volt. Ügy bales könnyűnek tűnt.