Nagyon nehéz ismerkedni, ha Rékának minden percben fel kell ugrálnia.
– Én éppen ilyen gyerekekkel dolgozom, már nagyon régóta – mondta a nő, akit Juditnak hívtak. – Segítek neked.
– Nincs miből fizetnem – vallotta be Réka.
– Nem is kell. Majd egyszer meghálálod.
Judit hetente háromszor jött, és két teljes órára szabadította fel Rékát. Ő maga ezalatt a két óra alatt Mátéval foglalkozott, és a fiú, meglepő módon, még hallgatott is rá.
A fejlődés hamarosan szemmel látható lett. A gyógyszerek és a szakemberrel végzett foglalkozások kezdték meghozni az eredményt.
És Réka mintha új életre kelt volna. Ez a heti néhány óra megmentette őt az önpusztítástól.
Hamarosan Máté helyet kapott az óvodában, Réka pedig visszament dolgozni. Az első fizetéséből vett egy szép ajándékot a megmentőjének, bár semmilyen ajándékkal nem lehetett igazán kifejezni, mennyire hálás neki.
Iskolára Máté már szinte teljesen „normális” lett. Persze, maradt benne túl sok energia, és a koncentráció még mindig nehézkes volt, de összességében már egészen olyan volt, mint bármelyik másik gyerek.
Az élet lassan helyreállt. Réka visszatért a munkához, Máté pedig rendes iskolába ment. Néha ugyan panaszkodtak rá a tanárok, de ahhoz képest, amin korábban keresztülmentek, ezek apróságok voltak.
És egyszer csak feltűnt a láthatáron András. Úgy döntött, most már kész apának lenni, és kijelentette, hogy látni akarja a fiát. Amikor a suli után meglátta Rékát Mátéval, megértette, hogy a fiú teljesen normálisan fejlődött. A saját kudarcát a magánéletben András arra használta fel, hogy eszébe jusson a régi családja.
De Réka hajthatatlan volt.
– Látni akarom a fiamat! – jelentette ki András.
– Sok szerencsét a bírósághoz – felelte nyugodtan Réka. – De számíts rá, hogy minden bizonyítékot bemutatok arról, hogyan hagytál el minket a legnehezebb időszakban. És nemcsak a bíróságnak — hanem minden ismerősödnek és kollégádnak is.
András elment. Megértette, hogy itt senki sem várja a visszatérését.
Ekkorra Rékának már új párja volt. Ő kezdettől fogva tudott minden nehézségről, amely Mátéval járt, és ez nem ijesztette meg.
Réka továbbra is tartotta a kapcsolatot Judittal, aki a legsötétebb időkben segítette őket. Máté családtagként szerette őt, és Judit szívesen járt át hozzájuk.
Rékában már sokszor felmerült, mi lett volna, ha akkor, abban a nehéz pillanatban Judit nem avatkozik közbe. És minden alkalommal arra jutott, hogy ez az ember lett az ő őrangyaluk, aki esélyt adott nekik egy új életre.