Ő tudta, hogy bármi megtörténhet. És – saját rémületére – még azt is akarta, hogy történjen valami. Vagy vele, vagy a gyerekkel. Mert így tovább már nem tud élni.
A járdán ment, figyelve, ahogy hull a hó. Régen szerette a telet, most meg már azt sem veszi észre, hogyan váltakoznak az évszakok. Az élete bezárult abba a négy falba, az örök kiabálásba és rumliba. Az állandó feszültségbe és aggódásba. A szomszédok folyton ferdén néztek rá, azt gondolva, hogy neveletlen a gyereke. De hát Réka nem fog mindenkinek az orra alá dugni egy papírt a diagnózissal. És nem fogja magyarázni, hogy Mátét nem veszik fel sima óvodába, hogy a gyógyszerek alig segítenek, mert másfajta terápia is kellene. Amire egyszerűen nincs pénz. És Rékának már ereje sincs.
Már épp letért volna oldalra, amikor hirtelen érezte, hogy valaki erősen megrántja a kabátját.
– Mit csinál maga? Nem látja, hogy jön a kocsi? – szólt rá egy szigorú hang.
Réka megmerevedett, és többször pislogott, mintha egy nehéz álomból ébredt volna. A felismerés hullámként csapott le rá: a fiát egyedül hagyta otthon, pedig sosem engedte ki a szeme elől. És ő maga az imént majdnem meghalt.
Előtte egy idős asszony állt, aki szemrehányóan, de egy cseppnyi aggodalommal is nézett rá.
– Mi történt magával? – kérdezte az asszony, mintha érezte volna Réka állapotát.
– Én… én… – kezdte Réka, de ekkor egyszerűen áttört benne a gát, és sírni kezdett.
– Na gyere, üljünk le valahol, pihenj egy kicsit – javasolta az asszony, választ sem várva.
– Otthon van a gyerekem. Egyedül. Hiperaktív, könnyen kárt tehet magában! – kiáltotta kétségbeesetten Réka.
– Akkor menjünk hozzád, veled vagyok – mondta határozottan az asszony.
Réka sietni kezdett hazafelé, a szíve összeszorult a félelemtől. Abban a pillanatban felfogta, mennyire szereti a fiát. Bárhogy is viselkedik, nem tudná elképzelni az életét nélküle.
Réka a nővel együtt berontott a lakásba, és rémülten vette észre, hogy minden csöndes.
– Máté! – kiáltotta, és berohant a szobába.
Máté ott ült az ablaknál, egyértelműen őt keresve a tekintetével. Aztán odarohant hozzá.
Persze egy perc múlva már újra ugrált a lakásban, de Réka mellkasából lekerült a súly.
Feltette a teavizet, hogy megköszönje a nő segítségét.
Anélkül, hogy észrevette volna, mindent elmesélt neki. Talán egyszerűen ki akarta beszélni magából. Hiszen a férje elhagyta, az anyja igyekszik kerülni őt és az unokát, mert a gyerek idegesíti. A barátnők pedig szintén eltűntek.