– Befejeztem a beszélgetést a férjemmel, de nem tettem le a telefont. Ez a véletlen mentett meg
Az új, orvosi eszközök szállításáról szóló szerződéstervezet foltokként homályosodott el Elena szeme előtt. A számok és pontok egybefolytak, szótalan halommá lettek. Elena megdörzsölte az orrnyergét, és hátradőlt a székben.
Épp kapóra jött a férje hívása.
— Szia, Lena. Figyi, ma tovább maradok. Elhúzódik a megbeszélés.
— Megint? — a nő automatikusan lapozott. — Már ez a harmadik alkalom ezen a héten.
— Mit tehetnék, munka. Ne főzz nekem vacsorát, elintézem útközben.
— Rendben, — Elena hozzászokott a férje állandó késéseihez. Az elmúlt fél évben mintha megsokasodtak volna. — Majd otthon találkozunk.
— Oké, na szia.
Éppen a hívás bontására akarta nyomni az ikont, amikor a háttérben ismerős női nevetést hallott. A keze megállt a kijelző fölött. Ezt a nevetést… hol is hallotta már?
— Igor, hiszen megígérted! — most tisztábban szólt a hang.
Elena szíve egyszerre akadt meg. Anzselá. A volt barátnő, akivel a pénzügyek körüli ügy után két éve megszakadt minden kapcsolat.
Mit keres ő Igor oldalán?
— Várj még egy kicsit, — hallatta a férje hangját. — Óvatosnak kell lennünk.
— Elegem van a bujkálásból! Meddig húzod még?
— Anzsel, megegyeztünk. Még egy kis türelem, és kész lesz. A lényeg, hogy Lena ne tudjon meg semmit idő előtt.
Elena ujjai zsibbadni kezdtek. A telefon majdnem kicsúszott belőle. „Rá szánod magad”? Miről beszélnek?
— Belefáradtam a várakozásba, — folytatta Anzselá. — Két éve húzzuk ezt. Úgyis kiderül majd.
— Kiderül majd, de nem most. Van egy tervem. Bízz bennem.
Terv? Elena a készüléket a füléhez szorította, minden szót kapkodva akart megfogni. A torka kiszáradt.
— A te Lenád olyan naiv, — kacagott Anzselá. — Még mindig semmit sem vesz észre. Pedig szinte az orra előtt intéztük el.
— Halkabban, — feddte Igor. — Ne legyünk túl magabiztosak. Okosabb, mint gondolnánk.
— Igor, komolyan mondom. Elég ebből. Intézd el a papírokat, és zárjuk le ezt a bohózatot.
„Papírok”? A borzongás végigfutott Elena gerincén. Nem lehet…
— Jó, jó. Jövő héten találkozom az ügyvéddel. De meg kell ígérned, hogy óvatos leszel. Ha Lena bármit megérez előbb, minden megy a lecsóba.
— Megígérem. De nem várok örökké!
A vonalban zörgés és egy autóajtó csapódása hallatszott.
— Szállj be, induljunk. Sietek.
A hívás megszakadt.
Elena mozdulatlanul ült, bámulta a sötét kijelzőt. A gondolatai kusza szálakká váltak, nem álltak össze.
Igor és Anzselá. Két év. Papírok. Terv.
Próbálta felidézni a múlt eseményeit. Anzselá akkor tűnt el az életükből, miután kitört a kölcsön körüli botrány: kiderült, hogy a tőle kapott pénzt nem anyja kezelésére költötte.
Ha a hallottak igazak, ők ketten azóta is találkoznak. Végig.
— Lena, alá tudnád írni a Medtech szerződést? — Marina, a beszerzés vezetője észrevétlenül lépett be az irodába, és egy dossziét nyújtott át. — Két példány, mindkettő aláírandó.