Larisa → Natália
Зоя Петровна / Зоя → Éva
Катя / Катенька / Катюша → Szilvia
Толик → Ákos
Дмитрий Анатольевич / Дима / Димочка → István
Настя → Dorka
Борис Миронович → Hunor
No Russian cities appear, so nincs földrajzi csere.
Íme a fordítás:
—
Natália tanácstalanul nézett az anyósára. Hirtelen szörnyen megsajnálta ezt az apró termetű asszonyt.
Egész életét egy teszetosza férj mellett töltötte, és annak zsörtölődő, kíméletlen anyjával. Felnevelte a gyerekeit, de a sors nem adott neki lányt, a fiúk pedig idegen nők mellé költöztek. A saját otthonából is gyakorlatilag elüldözte egy idegen, öregedő némber.
Hová mehetne?
– Éva, maradjon velünk.
– Hogy érti?
– Felújítást csinálunk az egyszobás lakásban, igen, vettünk egyet, egyelőre csak egyet. Foglalkoznunk kell a gyerekekkel.
Hát költözzön oda, maga fogja őket hazavárni az iskolából és az oviból, mi pedig fizetünk magának. Még mindig jobb, mint egy idegenre bízni őket. Hm? Maradjon velünk.
Éva hirtelen sírva fakadt. Tenyerébe temette az arcát.
– Azt hiszi, nekem magamnak jó ez? Nem az, amit Szilvia mondott… én… nekem ilyen jót még soha senki nem mondott! A saját gyerekeimtől sem hallottam soha ilyesmit. Köszönöm, Szilvia. Azt hiszi, jó nekem öreg fejjel idegen helyeken tengődni?
Azt hiszi, nem szeretnék a saját kanapémon feküdni? A saját konyhámban a saját kásámat főzni és enni? Nincs már erőm. Egész életemben csak azt hallom, milyen béna vagyok, ilyen-olyan, egy falusi senki, hogy tönkretettem a fiúnak az életét.
Egész életemben csak szekál. Nem jól neveltem a gyerekeket, rosszul gondoskodtam Istvánról. És az az István a mamája nélkül egy lépést sem tesz. Virágot is mindig csak anyja jóváhagyásával adott nyolcadikára. Ha az anyja nem engedte volna, ma is virág nélkül lennék – zokogott Éva.
A férjemmel azért vettünk lakást ugyanabban a házban, hogy az anyját gondozzuk, ő meg… ő meg… engem kiüldözött a saját lakásomból, uuuu…
– Éva, Éva, bocsáss meg nekem, te bolondnak. Éva, gyere haza – csendült fel hirtelen Ákos telefonjából a hang. Éva letette a készüléket az asztalra, és elfelejtette kikapcsolni. – Bocsáss meg, Éva.
– Halló, jó napot István, tudja mit, nem adom vissza magának Évát, na! Majd én fogom gyötörni, magának nem adom. Senkinek se kell! Mindenki csak bántja. Sőt, férjhez adom. Egy rendes emberhez. Hunor ott lakik mellettünk, igaz, Ákos?
Ákos kétségbeesetten rázta a fejét.
Három órával később Ákos és Szilvia lakásának ajtajában megjelent István, hatalmas csokorral a kezében, sőt, mint kiderült, hárommal. A szeretett nőnek, a menyének Szilviának, és a kis Dorkának.
– István?
– Éva, bocsáss meg ennek a bolondnak, jó?
– És anyád? Egyedül engedett el vagy…
– Éva, bocsáss meg. Anyu többé nem fog hozzánk járni, mindent megmondtam neki. Azt is, hogy majd én megyek hozzá, vagy elköltözünk a gyerekekhez, eladjuk a lakást, és nem adjuk meg neki a címet. Idős már, Éva. Nehéz neki mindent megérteni, de úgy tűnik, most mégis belátta.
– Anyu, vagy vegyetek a nagymamának egy macskát. Hadd törődjön vele.
***
Mindannyian találkoztak, amikor a nagymama ünnepelte a nyolcvanadik születésnapját.
Az öreg, de fürge asszony újra megpróbált manipulálni a menyével és az unokák feleségeivel. De most olyan választ kapott, hogy észbe kapott. Szilvia még azt is megígérte, hogy odaköltözik hozzá, és majd jól megtanítja élni.
A jubileum jól sikerült.
Vettek a nagymamának egy kiscicát és egy tacskókutyát.
Most már csak sétálni megy ki a házból, Ghlasával, a tacskóval. Mert Mürzik unatkozik egyedül. Vendégjárásra már nincs ideje, kénytelen volt megtanulni megenni a menye főztjét – ami persze nem valami nagy szám, de azért… a pogácsái elmennek, a palacsintái is, a saláták, meg a sült hús, és hát a fasírtjai… Hát na, István szerencsés ember, jó feleséget fogott…
***
Gyerekek, rég meg akartam kérdezni: mikor öntöttem én nektek valaha is makarónis fasírtot a nyakatokba?
– Te kérted, hogy játsszunk rá.
– Ááá.
– Hát.
Jó estét, drágáim.
Ma kicsit elcsúsztam.
Szeretettel hívlak benneteket, iratkozzatok fel Mavrusa csatornájára a Telegramon.
És hát próbálkozom a YouTube-on is. Nemcsak történeteket szeretnék ott megosztani, hanem idővel valamilyen kapcsolatot is kialakítani.
Videókat fogok készíteni. Hogy kiről? Hát magamról persze! Meg a kis kutyuskámról. Van egy cicám is. Nem erőszakosan, csak úgy, havonta vagy negyedévente egyszer, tisztán a kapcsolattartás kedvéért.
Most még nem tudom, ez tervben van.
Érdekes lenne nektek?
Itt a YouTube-link.
És én meg jól megölellek titeket, csak a legjobbat kívánom!
Küldöm nektek a jóságom és a derűm sugarait!
Mindig a tiétek:
Mavridika d.