Ákos toporgott, egyik lábáról a másikra állva.
– Szilvia, ez izé… hát, úgy összességében ez…
– Mi az? Szaunába akarsz menni a haverokkal?
– Neeem – rázta a fejét Ákos.
– Akkor mi? Horgászni?
– Dehogyis.
– Akkor hát mi van, Ákos?
– Hát ez… anyám jön. Nem sokáig, Szilvia. Amíg te szolgálati úton leszel, addig ő itt lesz… és aztán még marad… pár hónapot.
– Micsoda? – Szilvia lehuppant a székre. – Micsoda? Miféle pár hónapot? Te meg mi a csudát tervezel? Válni akarsz tőlem?
– Nem, Szilvia, ugyan már. Miket beszélsz?
– Te is tudod, nagyon is jól tudod, hogy én nem tudok együtt élni anyáddal, senki sem tud vele együtt élni. Értem, hogy édesapádnak pihenés kell, de nekem ehhez mi közöm? Van még két testvéred, menjen hozzájuk két hónapra. Pont jó, mindegyikhez egy-egy hónapra.
– Hát ő már Józsefnél lakott két hónapig, ott Fruzsina összepakolta a cuccait… meg anyjáét is… és kitette őket. Úgyhogy most Tamáshoz mentek.
– Kik?
– Hát József meg anya…
– Na, és?
– Hát, te is ismered Mónikát, ő aztán békés természetű…
– Ühüm, és? – kérdezte Szilvia fenyegető suttogással. – Folytasd! Mindkét bátyád meg anyátok együtt akarnak beköltözni hozzánk?
– Neeem, Tamás nagyon szereti Mónikát, de ő összepakolta a holmiját, fogta a gyerekeket és elment. Ő meg kitette őket… hát Józsefet az anyjával együtt.
József hazament, anya pedig… hozzánk jön.
– Szóval a József-féle trükk nálam nem fog menni? Hozzád nem tudlak kiköltöztetni. Mónika módszere sem működne, engem nem szeretsz annyira…
– Ugyan már, Szilvi, hát tudod, mennyire szeretlek!
– Aha, látom, mennyire.
– Szilvia, hát ő az anyám.
– Azt mondd meg nekem, ugyan milyen jogon nem megy haza a saját lakásába?
– Összeveszett apámmal és különváltak… azt hiszem.
– Aha… és édesapátok tud erről, hogy különváltak?
Ákos megvonta a vállát.
– Tegnap beszéltem vele, azt mondta, csak azt vette észre, hogy anya nincs otthon. Mindig a könyveiben van. A nagyanyám főz rá.
– Persze, hiszen anyád a saját anyósával sem jön ki, hát akkor úgy döntött, tönkreteszi a saját menyei életét.
Na, majd meglátjuk, ki bírja tovább.
– Szilvia, mi van veled?
– Én? Semmi. Egyébként három napig leszek úton! Három teljes nap pihenés!
– Szilvi, ne már…
Amikor Szilvia megérkezett a szolgálati útról, csend fogadta a lakásban.
Három nappal korábban Zsombor még a szőnyegen birkózott Raffal, Dorka mesét nézett, Ákos a kanapén feküdt és fülhallgatóval a fején biatlont nézett a tabletjén. Most viszont síri csend volt.
Raf, a hatalmas bordói dog, aki mindig rohant Szilvia elé, most félénken bujkált valahol a lakás mélyén.
– Hé, emberek, itthon vagyok.
A félhomályból óvatosan kibukkant Raf, mögötte némán Zsombor, utána a riadt Dorka és a bűnbánó Ákos.
– Miért csücsültök itt sötétben?
A gyerekek behúzták a fejüket a válluk közé, Raf nyüszített, és mancsát nyújtotta gazdájának, mintha azt kérné: vigye innen.
– A nagyi alszik – suttogták a gyerekek.
– És? Először is, miért alszik délután ötkor? Másodszor pedig… – Szilvia a férjére nézett. – nem fogok a saját lakásomban csendben remegni, világos?! És ne pislogj rám, semmilyen kompromisszumot nem kötök! A vendég három napig vendég. Ha tovább marad, akkor már lakótárs, és betartja a család szabályait.
Úgyhogy! – kiáltotta hangosan – Raf, ki a gyorsabb, te vagy Zsombor?
A kutya felvisított, hanyatt vágta magát, idétlenül kalimpált a lábaival és kilógatta a nyelvét, kimutatva, mennyire boldog, hogy anya hazaért.
Zsombor és Dorka a nyakába ugrottak, Ákos toporogva odasietett, átölelte a feleségét és hozzádörgölte az arcát.
Szilvia bement a nappaliba, felkapcsolta a villanyt.
A játékok árván hevertek a sarokban, a tévé ki volt kapcsolva, mindenütt nyomasztó csend ült.
– És hol van Éva? – kérdezte Szilvia.
– Ott bent – bólintott Ákos.
– Ó, hát én azt hittem, apátok már nagyfiú, és nem alszik együtt anyucival – kacsintott a gyerekekre.
– Szilvi, ne már.
Szilvia bement a saját hálószobájukba, felkapcsolta a falilámpát. Az anyósa az ő és a férje közös ágyában aludt.
Szilviának ez az egyetlen fixaideája volt: nem szerette, ha bárki a házastársi ágyukba fekszik, még a gyerekeknek sem engedte.
Átöltözött, halkan kiment és behúzta maga mögött az ajtót.