Öt évvel Márk Balogh és kilencéves kislánya, Boglárka Kovács eltűnése után úgy tűnt, mintha a hegyek végérvényesen elnyelték volna őket.
Az ő történetük uralta a 2020-as év híreit: egy rövid, ártalmatlannak ígérkező kirándulás a francia Pireneusokban némán, magyarázat nélkül ért véget.
Ahogy múltak a hónapok, és nem bukkant fel semmilyen nyom, tanú vagy jel, a hivatalos keresést csendben leállították.
A család mégis görcsösen kapaszkodott egy törékeny reménysugárba: hátha – csak hátha – Márk Balogh valahol messze új életet akart kezdeni.
Mások félhangosan egy sokkal valószínűbb verziót emlegettek: egy láthatatlan zuhanást a hegylánc valamelyik megközelíthetetlen, szakadékos peremén.
Évekig nem történt semmi.
Egészen augusztus végéig, amikor egy katalán pár egy ritkán járt ösvényt fedezett fel a Roland-hasadék közelében, és valami különös megtörte a szürke sziklafal egyhangúságát.
A férfi leguggolt, a telefonja vakuját egy keskeny résbe irányította – és mozdulatlanná dermedt.
„…Ez egy hátizsák” – szólalt meg végül, alig merve hozzáérni.
A társa letörölte a port a megfakult címkéről.
Abban a pillanatban, ahogy elolvasta a nevet, mindkettejük gyomra összerándult.
– Márk Balogh.
A felfedezésük azonnali lavinát indított el.
A fényképek egyenesen a csendőrséghez kerültek, és néhány órán belül egy helikopter speciális hegyi mentőcsapatot tett le a helyszínen.
Szabolcs Nagy kapitány, aki öt évvel korábban részt vett Márk Balogh és Boglárka Kovács utáni kutatásban, gumikesztyűben bontotta fel a hátizsákot.
Odabent egy benyomódott falú vizespalack, néhány ételmaradék, egy gyűrött térkép… és valami, amitől azonnal elöntötte a hideg veríték:
Boglárka Kovács kék notesze.
A kis füzetet az egész ország ismerte az eredeti nyomozás idején.
A média újra felbolydult.
Újságírók lepték el a felvezető utakat.