A nő legrosszabb rémálma az lett volna, ha valaki szemtanúja lesz a férjével tervezett jelenetnek. De Ilona Horváthtól nem volt olyan egyszerű megszabadulni: úgy tapadt Anna Molnár nyomába egészen a lakásajtóig, mint egy szívós kullancs.
Amikor Anna a saját kulcsával kinyitotta az ajtót, a következő pillanatban úgy elakadt a szava, hogy levegőt is alig kapott. Majdnem elájult, és összerogyott volna a küszöbön.
Abban a másodpercben, ahogy Anna és Ilona beléptek az előszobába, a konyha felől átsétált előttük a háló irányába egy ismeretlen, teljesen meztelen fiatal nő. Karcsú testén semmi nem volt, kezében azonban két pezsgős poharat tartott, bennük halvány aranyszínben bugyborékolt valami, ami nagyon emlékeztetett a pezsgőre.
– Jó napot! – köszönt illedelmesen, a legkisebb zavar nélkül. – Elnézést kérek a… külalakért, mindjárt felkapok valamit. Eszembe sem jutott, hogy bárki betoppanhat.
– Na, ezt nézze meg az ember, még köszön is! Nemhogy elszégyellné magát, megijedne, bocsánatot kérne a feleségtől, a lábához vetné magát… nem, ő vigyorog! Micsoda világ! – háborgott a háttérből Ilona Horváth, aki a háziasszony háta mögül figyelte a jelenetet.
– A feleségtől? – kerekedett el a lány szeme.
– Szóval pezsgőznek… Az én pezsgőmmel… Azt isszátok, amit a születésnapomra vettem… – hebegte Anna zavartan, miközben valójában egészen mást akart mondani és tenni.
– Jaj, ne haragudjon, kérem szépen! Fogalmam sem volt, hogy ez az ön pezsgője. Azt hittem, Maja Dunai vette kifejezetten erre az estére – csicseregte a lány ugyanazzal a bájos mosollyal.
– Maja Dunai? – préselte ki magából Anna, arca eltorzult a döbbenettől. – Szóval Maja Dunai, mi?
Belül egyetlen, mindent elnyomó késztetés nőtt, terebélyesedett benne: belemarkolni ennek a pucéran flangáló nimfa hosszú hajába, és addig rángatni, amíg ki nem tépi tövestől.
– És hol a gazdája annak a bizonyos „cicának”? – üvöltötte hirtelen, ahogy hirtelen új erő szállta meg, és berobbant a hálószobába. Az útjába kerülő, poharakkal egyensúlyozó, vézna lányt egy mozdulattal félresöpörte.
A nimfa oldalra vágódott, a pezsgő szétfröccsent a padlón. Ilona elégedetten nyugtázta magában, hogy mintha végre kezdene helyreállni az igazság. Kíváncsisága azonnal hajtotta tovább, Anna nyomában besietett a hálóba, ahová az imént dühödten beviharzott a lakás úrnője.
Ám Ilona óriási csalódására bent egyelőre gyanús csend fogadta őket.
Anna a szoba közepén állt, és döbbenten bámulta a férfit, aki éppen az ő ágyán feküdt. A férfi rémülten rángatta feljebb a takarót, mintha az megvédhetné a pillantásuktól. Nyilván a pezsgővel visszatérő lányt várta, eszébe sem jutott, hogy helyette a lakás tulajdonosa, Anna Molnár és a pletykás szomszéd lép be az ajtón.
– Zsolt Péter? – szaladt ki Annából a hitetlenkedő kérdés. – Te meg mit keresel itt? És hol van Erik Kovács?
Anna még jobban összezavarodott, amikor rájött, hogy egészen másba futott bele, mint amire számított.
– Fogalmam sincs. Gondolom, dolgozik – motyogta Zsolt Péter, ő is láthatóan sokkban.
– Aha… és te hogy a csudába kerültél ide? És ki ez a csaj veled? – mutatott Anna az ismeretlen lányra, aki épp feltápászkodott a felhabzó pezsgőtől csillogó padlóról, miközben Anna hangja egyre élesebben csengett.