— De hát nem vagyok én tolvaj! — háborgott az anyós, miközben ideges mozdulatokkal gyömöszölte a holmiját a táskákba. Janka azonban szigorúan ügyelt rá, hogy Margit tényleg minden kulcsot leadjon, és a legapróbb tárgy se maradjon ott tőle a házban.
Új fejezet kezdete
Amikor a rendőrök elmentek, és az anyós is elhagyta a portát, Janka magához szorította az édesanyját. Valéria fáradt, de megkönnyebbült hangon suttogta:
— Köszönöm, kislányom… Fogalmam sem volt, mihez kezdjek egyedül.
— Most már vége ennek az egésznek, anya. Ez a ház a te otthonod, és nem engedem többé, hogy akárki is el akarja venni tőled — felelte Janka eltökélten.
Aznap estére, mire mindent rendbe raktak, és az anyós legutolsó holmiját is kivitték, Valéria és Janka letelepedtek egy csésze gőzölgő tea mellé. Úgy érezték, végre helyreállt az igazság, és az idős asszony nyugodt szívvel pihenhetett saját házában. Janka tudta, mennyire hálás érte az anyja, és elhatározta, hogy ezentúl minden erejével meg fogja védeni.
Mert a család azokból áll, akik megbecsülik egymást, és szeretetből fordulnak a másik felé — nem pedig azokból, akik önző módon más tulajdonára vágynak. Az otthon békéje és biztonsága mindennél előbbre való. Janka számára pedig az anyja mosolya és nyugalma volt az, amit semmi másra nem cserélt volna el.
Ezt a történetet hivatásos író alkotta; nem valós eseményeket dolgoz fel. Az élő személyekkel vagy létező helyszínekkel való bármiféle hasonlóság csupán a véletlen műve. Valamennyi kép mesterséges intelligencia segítségével készült, és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.