— Martin, figyelj csak, miért jött ide Ilona néni.
Sokáig időzött Ilona Balázsnál vendégségben, aztán kilépett a kertkapun, kezét dörzsölgetve és elégedetten mosolyogva. Amit eltervezett, sikerült.
Hamarosan Kinga átköltözött Balázs házába, Martin felesége lett. Valahogy gyorsan megszokta az új helyzetét, érezni kezdte, hogy végre van családja. Különösen megkedvelte őt a férje öccse, Vince; talán mert nagyon hiányzott neki az anyai gyengédség. Kinga pedig szívből adta neki a melegséget: segített a házi feladatban, még fogalmazásokat is írtak együtt, a boltból pedig mindig hozott neki valami édességet. Finoman főzött, ezt a család hamar nagyra értékelte.
— Kinga, — szólt hozzá egyszer Vince, — tepalacsintát szeretnék tejföllel, sütnél egy kis adagot?
— Te már magad is olyan vagy, mint egy tepalacsinta, — ugratni kezdte a fiát Balázs, — nézd csak, milyen pufók lettél. Minket aztán jól kikerekítettél, Kinga, — csipkelődött vele vidáman.
— Ugyan már, ez csak a testalkat nálatok, mindannyian egészségesek vagytok, erősek, magasak. Kell is rendesen ennetek, — felelte Kinga az apósának.
A „após” szóval Balázs nem tudott megbarátkozni. Furcsa gondolatok jelentek meg a fejében, de igyekezett magában tartani őket, nehogy bárki észrevegye. Nagyon szerette hallani Kinga hangját, jólesett vele beszélgetni, látni a ragyogó mosolyát. De nem! Ő a fia felesége, az ilyen gondolatokat ki kell verni a fejéből.
Martin és Kinga békében éltek, különösebb szerelmet nem mutattak egymás iránt. Igen, törődtek egymással, és mindketten tudták, hogy nem szerelemből házasodtak. De mindketten remélték: majd összeszoknak, megszeretik egymást. Ilona néni is ezt mondogatta. Balázs látta, hogy a fia felengedett, mosolygott, jobban nézett ki, mintha a lelke is magához tért volna. Munka után sokat foglalkozott a ház körüli teendőkkel. Hol a kerítést igazította meg és festette le, hol új kis fészert toldott az udvaron.
De Balázs észrevette, hogy Martin esténként néha eltűnik valahová. Nem értette:
— Itt van mellette a felesége, ő meg megint elmegy valahova… furcsa ez az egész.
Elhatározta, hogy megfigyeli, talán csak képzelődik. Kinga esténként egyre komorabb lett, és bevonult a saját szobájába. Egy este Balázs nem bírta tovább, és visszatartotta egy pillanatra a menyét.
— Kinga, mi történik? Valahogy mindketten furcsán viselkedtek Martinnal. Elvileg házasok vagytok, mégis úgy viselkedtek, mintha idegenek lennétek egymásnak.
— Nem, semmi… — felelte sietve Kinga. — Csak képzeled… — kerülte a beszélgetést, majd visszament a szobájába, ahová Balázs soha nem tette be a lábát.
Balázs azonban elhatározta, hogy mindennek utánajár. Másnap este beszélgetett a fiával. Ugyanazt a kérdést tette fel. Martin nem köntörfalazott.
— Apa, ne vedd a szívedre… — majd gondolkodott egy pillanatig, és hozzátette: — bár talán jobb, ha most mindent elmondok, nem akarom tovább magamban hordani.