Hazafelé tartottak a városból motorral, amikor elkapta őket a vihar: a zápor úgy ömlött, mintha fal lenne előttük, semmit sem lehetett látni. Meg kellett volna állniuk és kivárni, de hát úgy tűnik, így volt megírva – belefutottak egy teherautóba. Így él most Kinga egyedül. Persze nem gyerek már: csak karcsú és törékeny a külseje, de hamarosan betölti a harmincat. Kinga eladóként dolgozik a boltban.
A szomszédja, Ilona, egy idős asszony, Kinga édesanyjával barátkozott régen, ezért vette a szárnyai alá. Tanácsokkal segítette, és úgy általában sem hagyta magára.
– Kingám, el kellett volna költöznöd a városba, ott férjhez is mehetnél. Nézd csak, milyen csinos vagy, sose mondaná senki, hogy annyi éves vagy, amennyi. Olyan vagy, mint egy tizennyolc éves lányka. Itt meg a faluban kevés a fiatal fiú, mind a városba menekülnek – mondogatta neki Ilona.
– Nem, Ilonka néni, nem akarok a városba menni. Én falusi lány vagyok. Ott zajos és nyüzsgő minden, azt nem szeretem.
– De hát ideje lenne férjhez menned, mindjárt harminc vagy, gyerekeket is jó lenne időben szülni.
– De hát kihez mennék, Ilonka néni, nem tetszik egyelőre senki. Talán majd akad valaki – nevetett Kinga. – Talán betoppan majd valami kiküldött vendég…
De Ilona már kifundált valamit. És nem is akarta sokáig halogatni.
– Balázs nem idegen nekem, annak idején jóban voltam az anyjával, Katalinnal. Kár, hogy olyan korán elment, jó asszony volt, és Balázs a természetét is tőle örökölte – morfondírozott magában. – A fia, Martin is rendes, dolgos fiú, csak hát azóta kicsit sántít azon az eset óta. Mi lenne, ha Kingát összehoznám Martinnal? Összeházasodnának, megszeretnék egymást. Hiszen Dórával sem jött össze neki semmi. Egy család lennének, úgy könnyebb volna, nem csak férfiak lennének a házban.
Egy nap Ilona elszánta magát, és elindult Kingához. Kis idő múlva elégedetten jött ki tőle, és Balázs háza felé vette az irányt.
– Szervusz, Balázs, nem vártál, mi? Pedig itt vagyok, dolgom volna veled meg Martinnal – köszönt vidáman.
– Szervusz, Ilona néni, gyere csak be, igazán váratlanul toppantál be – mondta a házigazda.
– Figyelj csak, Balázs, a te Martinod jó fiú, derék, ti mind olyan egyforma erős fajtából valók vagytok. Csak sajnálom őt, sok mindenen átment, hordozza a terhét a lelkében. Talán ideje lenne, hogy megváltozzon az élete. A szomszédom, Kinga is jó lány, dolgos, igaz, idősebb egy kicsit a te Martinodnál, de ránézésre olyan, mint egy fiatal lány, szép és gyengéd. Egyedül él, szerény, rendesen viselkedik a férfiakkal. Miért ne lehetne jó feleség Martinnak? Különben hol van most?
Balázs bekopogott az ablakon, és hamarosan megjelent Martin a ház ajtajában: magas, jó kiállású, a jobb lábára kissé sántítva.