– Nem, erről szó sem lehet. A férjemmel pontosan úgy megyünk nyaralni, ahogy elterveztük. A felnőtt fiaddal kapcsolatos gondokat pedig oldjátok meg ti magatok, nem pedig a mi pénzünkből.
Lilla Fenyő teljesen higgadt maradt. Pontosan ilyesmire számított az anyósától, ezért azon sem lepődött meg, amit hallott.
– Hogy merészelsz így beszélni? Teljesen elfelejtetted, kivel beszélsz? Én vagyok a férjed anyja, jóval idősebb és tapasztaltabb nálad, már csak ezért is hallgathatnál rám!
– Érdekes érv… De még egyszer mondom: nem. A saját szabadságomat és a régóta várt tengerparti utunkat nem vagyok hajlandó feláldozni.
– Hiszen azt sem tudod, mi történt Ákossal!
– És nem is akarom tudni. Ennyi volt, befejeztem a beszélgetést.
Lilla Fenyő bontotta a vonalat, majd rosszalló pillantást vetett a férjére, aki levert, tanácstalan arccal ült mellette.
– Na, mi van? Megint összeomlott a világegyetem? – kérdezte ingerülten.
– Hát, Ákos csúnyán benne van a slamasztikában. Tényleg pénzre van szüksége, ráadásul sokra.
– És ahhoz nekünk mi közünk? Még te is azt akarod kimondani, hogy le kéne mondanunk a tengerparti nyaralásunkról?! Teljes őrültség.
– Nézd, nekem, mint a bátyjának, azért fáj, ami vele történik. Tudnánk segíteni is, ha…
– Nem, nem tudnánk! Hagyd abba! Ne viselkedj úgy, mint az anyád! Ő nekem senkim, nem kötelességem hallgatni rá. Főleg nem az első telefonhívására rohanni, és teljesíteni a képtelen mániáit meg követeléseit. Szerintem már az első naptól világosan jeleztem neki, hogy tőlünk egy fillérhez sem jut. Sem tőlem, sem tőled. Remélem, ezt megértetted.
– Megértettem, de Ákos… Értsd meg, a felesége rajtakapta valakivel. Most meg azzal fenyegetőzik, hogy beadja a válókeresetet. Azt mondja, elviszi a gyerekeket, és hazaköltözik az anyjához Gyöngyösre. Akkor se Ákos, se a szüleink nem látnák többet a kicsiket. Nekik ez hatalmas megrázkódtatás lenne, imádják az unokákat. És Ákos sem tudna meglenni nélkülük.
– A gyerekekre és a családjára hamarabb kellett volna gondolnia.
– Most már minek rágódni rajta? Hülyeséget csinált, ezt ő is tudja. A felesége azt mondta neki, ha vesz neki egy új, drága autót, akkor marad. Legalábbis egy darabig.
– Hát akkor vegyen neki, ha egyszer elszúrta. Fura népség vagytok. Szerinted egy ilyen ajándékkal jóvá lehet tenni, ami történt? A felesége simán pénzre játssza az egészet, ez tisztán látszik. Minél többet akar kicsikarni tőle, mielőtt elválik – jegyezte meg döbbenten Lilla Fenyő.
– Igazából nincs közünk hozzá. Ő csak annyit kért, hogy segítsünk.
– Így van, semmi közünk hozzá. Segíteni meg nincs miből. Az összes pénzünk benne van a vállalkozásban.
– De Lilla…
– Nem, megmondtam. És mondd meg anyádnak is, hogy hagyjon minket békén, ne kunyeráljon, és főleg ne követeljen tőlünk több forintot. Úgysem lát tőlünk egy vasat sem.
Egy hónappal később Lilla Fenyő és Hunor Dunai, az eredeti tervük szerint, repülőre szálltak, és elutaztak külföldre pihenni.
Visszaérkezve tudták meg, hogy az anyós szemében immár ők lettek a közellenség. A nő bojkottot hirdetett ellenük: nem volt hajlandó sem a fiával, sem a menyével szóba állni.
– Remek. Egy tehertől megszabadultunk, a maradéknak könnyebb lesz – reagált nyugodtan Lilla Fenyő.
Ákos végül valahonnan előteremtette a pénzt, nyakig eladósodott, de megvette a kocsit a feleségének, ahogy az kívánta. Egy hónap múlva az asszony beadta a válópert, és a gyerekekkel együtt elköltözött a szüleihez egy távoli városba.
Az anyós szinte belebetegedett az unokák hiányába. Fogalma sem volt, mikor láthatja őket újra. De a legfájdalmasabb mégsem ez volt.
Nemrég Lilla Fenyő örvendeztette meg a férjét a hírrel, hogy hamarosan apa lesz. Erről az unokáról Irén Nagy is lemondhatott. Legalábbis addig, amíg hadilábon áll a kisebbik fia családjával.