Útközben beugrott egy patikába, és megvette mindent, amire Tibor Szalai édesanyjának szüksége volt. A listát, ahogy mindig, most is sms-ben küldte át a „beteg” anyós.
Amikor azonban Dóra Szalai belépett a lakásba, első ösztöne az volt, hogy nekiesik, és jól kifakad. Már érezte, ahogy tör elő belőle a düh, aztán mégis visszafogta magát, és úgy döntött, inkább megnézi, hova fut ki ez az egész jelenet.
Tibor Szalai anyja a nappali asztalánál ült, két régi Boglárka Bíró társaságában, és harsány nevetéssel kísérve tárgyaltak éppen valamit.
– Ó, megjött a Dóra Szalai. Ügyes vagy! Na, mit hoztál abban a szatyorban? Gyógyszerek? Mindent megvettél, ami a listán volt? Remek, tedd csak le oda, a komódra – csicsergett élénken az „alig élő” Erika Horváth.
– Ahogy elnézem, már jobban is van, igaz? Injekcióra ezek szerint nincs is szükség – jegyezte meg meglepetten a meny.
– Jaj, ugyan mit beszélsz? Dehogy vagyok jobban! Hol lennék én jól… Csak úgy gondoltam, leülök egy kicsit a barátnőimmel, ha már ilyen ritkán jutnak el hozzám. A betegségem meg… az sehova nem szalad, holnap is lesz mit kezelni.
– Csodálatos életszemlélet – húzta el a száját Dóra Szalai. – Kívánok önöknek igazán vidám estét. Én viszont indulok.
– Hova? – rikoltott fel Erika Horváth. – Hova készülsz te most? Ki fog nekünk megteríteni? Ki vágja fel a salátának valót, a sajtot, a felvágottat? Mars a konyhába, és láss neki! Piríts toasztot a kedvenc szendvicseimhez, mosd meg és aprítsd fel a zöldeket. Látod, hogy vendégeim vannak, nekem sem időm, sem erőm nincs. Ne állj ott, mint a sóbálvány, mozogj már! – adta ki a parancsokat az anyós fennhéjázó hangon.
– Tessék!? – a felháborodástól szinte levegőt sem kapott Dóra Szalai. – Na, azt már nem! Erről szó sem volt! És ezeket a dirigálásokat tartsa meg másnak. Rám nem hatnak. Csak azért jöttem át, mert elhittem, hogy valóban rosszul van. Most viszont látom, hogy köszöni szépen, remek formában van, és megint hozza a szokásos formáját. Úgyhogy én megyek, önök pedig mulassanak kedvükre. Csak ne igyon túl sokat, mert megint felszökik a vérnyomása.
A felháborodott kiabálást teljesen figyelmen kívül hagyva Dóra Szalai kiviharzott, és nagyot csattant mögötte az ajtó.
– Na, mi lesz, Erika Horváth, most ketten terítünk és főzünk? Ott hagyott a menyed? Szép kis mesemondó vagy te! Már-már tényleg elhittük, hogy ide fog rohanni, és négykézláb fogja körülötted sürgölni magát. Jól helyre tett a Dóra Szalai. Meg is érdemelted – ne hencegj annyit, drága!
– Megint megmutatta a maga kis természetét – húzta össze a száját Erika Horváth. – Nehéz eset, az biztos, nem egyszerű jellem. Majd elbeszélgetek vele, és megtanítom rá, hogyan is kell tisztelni az anyósát.
– Gyerünk, állj fel, elég volt a haldokló színjátékból. Nekünk aztán nincs szükségünk erre a színpadias vergődésre. Megterítünk mi magunk. Nem hiába készültünk ennyit – csipkelődve, de jókedvűen nógatták a Boglárka Bíró.