Kijött abból az irodából, ahol Tibor Szalai dolgozott, és úgy tántorgott az utcán, mintha kikapcsolták volna benne az összes érzéket. Valami végleg eltört benne, a jól bejáratott belső forgatókönyv darabokra hullott. Erika Horváth képtelen volt felfogni, hogyan történhetett meg, hogy Tibor Szalai ÉPPEN EGY ILYEN nőt választott helyette.
Három évvel azután, hogy Tibor Szalai elhagyta a családot, Tibor Szalai bejelentette, hogy nősülni akar. Erika Horváth, aki még mindig nem tudta igazán kiheverni a férje árulását, egyáltalán nem állt készen a teljes magányra. Eleinte meg is próbálta lebeszélni Tibor Szalait az esküvőről.
– Mam, ne csináld már… – mondta Tibor Szalai. – Ezen már túl vagyunk. Dóra Szalai és én szeretjük egymást. A dátum is ki van tűzve. Meddig akarod még húzni-halasztani?
– Akkor legalább költözzetek hozzám, nem lehetne? – próbálta rávenni Tibor Szalait.
– Á, szó sem lehet róla. Dóra Szalai ezt azonnal leszögezte. Azt mondta, csak a szülőktől külön, saját lakásban hajlandó élni – felelte Tibor Szalai.
Most pedig, hogy megszületett az unoka, és Tibor Szalai már nem tudott annyi figyelmet szentelni az anyjának, Erika Horváth a sajnálatára kezdett játszani: folyton valami segítséget kért a fiatal házaspártól.
Nagyon vágyott rá, hogy megint a figyelem középpontjában legyen, hogy újra ő irányítsa a dolgokat. Úgy, mint régen, amikor férj és gyerek körülötte sürgölődött, teljesítve minden kívánságát, szeszélyét.
– Tibor Szalai, add ide nekem Dóra Szalait, sürgősen beszélnem kell vele – telefonált Erika Horváth, aki ezúttal ravaszabb módszerrel próbálkozott.
– Igen? – szólt bele kelletlenül Dóra Szalai, aki épp a kisfiukkal foglalatoskodott.
– Dóra Szalai, gyere át hozzám ma, miután Tibor Szalai hazaér a munkából – kezdte Erika Horváth halkan.
– Mégis minek? – kérdezte ingerülten Dóra Szalai.
– Beteg lettem. Nagyon ramatyul vagyok… Szédülök, felment a vérnyomásom. A szívem se jó, fáj is.
– Hívjon orvost. Ehhez én miért kellek?
– Hívtam már, hívtam… Egy halom gyógyszert felírt. Be kellene szerezni őket, elhozni hozzám – folytatta majdnem sírva Erika Horváth.
– Ma már házhoz is szállítanak gyógyszert. Rendeljen meg mindent, és kész, meg van oldva.
– Dóra Szalai, hogy lehetsz ennyire kőszívű? Csak azt kérem tőled, gyere el hozzám. Szükségem van egy kis emberi közelségre, beszélgetésre. Öt-tíz percet maradsz, és máris jobban leszek. Na?
– Menjen Tibor Szalai, a fia, magához – nem engedett Dóra Szalai.
– Tibor Szalai nem tud injekciót beadni. Nekem meg injekciót kell kapnom. Gyere el, várlak!
Erika Horváth bontotta a vonalat, Dóra Szalai pedig utána férjére zúdított mindent, amit az anyjáról gondolt – szépítés, tapintat nélkül.
Estére azonban, amikor Tibor Szalai hazaért a munkából, Dóra Szalai mégis úgy döntött, elsétál az anyósához. Különben is, gyönyörű idő volt odakint, és jól jött neki egy kis levegőváltozás, hogy kiszabaduljon a házimunka és a mindennapi gondok közül.