– Dóra Szalai, hiszen te tulajdonképpen semmit nem csinálsz, állandóan otthon ülsz a gyerekkel – hajtogatta újra meg újra Erika Horváth. – Tényleg ennyire nehéz neked, fiatal, fürge nő létedre, teljesíteni a kéréseimet? Nem kívánok én tőled olyan sokat. Egy család vagyunk most már, te meg – ne haragudj – úgy viselkedsz, mintha idegen lennél!
– Nekem is ezer dolgom van! Egy kisgyerekkel egy perc nyugta sincs az embernek. Ezt ön pontosan tudja, mégis szüntelenül újabb meg újabb szívességekkel áll elő – vágott vissza határozottan a meny, Dóra Szalai.
– Ugyan, ezek csak kifogások, megcsinálod, nem halsz bele – duruzsolta a magáét tovább a férje anyja.
– Nincs rá időm – hajtotta a magáét Dóra Szalai.
– Vegyél meg nekem pár dolgot, a bevásárlólistát elküldtem sms-ben – hívta már kora reggel Erika Horváth, mintha meg se hallotta volna Dóra tiltakozását.
– Nem, most indulunk Ákos Molnárral a gyerekorvosi rendelőbe – felelte ingerülten Dóra Szalai.
– Na és? Útközben úgyis be tudsz ugrani a boltba. Megveszel mindent, amire szükségem van. Este majd Tibor Szalai felhozza. Ilyen egyszerű az egész, de te megint tragédiát csinálsz belőle – vitatkozott tovább Erika Horváth. – A megfázásommal pont most kezdjek el boltról boltra vánszorogni!
– Semmi bajuk nem lesz attól a kis sétától, legalább levegőzik. Önnek még jót is tesz a mozgás. Nekem viszont ez most egyáltalán nem fér bele. És nem fogok egy kicsi, ráadásul nem teljesen egészséges gyerekkel a hipermarketben csatangolni.
– Miért csinálsz ebből ekkora ügyet, Dóra Szalai? Ráfordítasz az egészre tíz percet, ha annyit, és kész – nem tágított az anyós. – És mégis képes vagy ebből is veszekedést csinálni.
Végül a meny ilyenkor többnyire nemet mondott, Erika Horváth pedig dühöngött, és azonnal panaszkodott Tibor Szalainak a szívtelen feleségére.
– Dóra Szalai, anya kérte, hogy ma ugorj át hozzá. Segíteni kellene neki – ablakot mosni az ünnep előtt. Elmész? Én addig vigyázok Ákosra – állt elő egy nap a váratlan kéréssel Tibor Szalai.
– Ugyan már! Az én ablakaimat ki pucolja ki? A te anyád, vagy talán Barnabás Farkas? Én még a saját lakásban se jutottam a nagytakarítás végére – hol ez jön közbe, hol az. Nincs elég bajom, gondom, hogy még a te anyáddal is foglalkozzak? Hívjon egy takarítócéget. Vagy fogja magát, és mossa le maga – nem valami grófkisasszony, és nem is százéves aggastyán.
– Na, Dóra, menj már el, kérlek! Különben örökké a fejemet rágja majd miatta, nem fogja abbahagyni – próbálta rávenni Tibor Szalai.
– Nem. Megmondtam, hogy nem megyek – maradt hajthatatlan Dóra Szalai.
A következő alkalommal Erika Horváth újabb feladattal állt elő a menyének.
– Dóra Szalai, képzeld, a beépített szekrényemben – tudod, abban a hatalmasban – rengeteg ruha felhalmozódott. Mind jó minőségű, drága, márkás darab. Rendben vannak, szépek, csak éppen sokat már nem hordok. Nem jönnél át, hogy segíts rendet rakni köztük?