— Azért mentem el, mert már nem bírtam tovább az örökös kontrollt és manipulációt. A másik nő pedig jóval később jelent meg az életemben. De Mária Budapestinek sokkal kényelmesebb volt árulónak beállítani engem, mint beismerni a saját hibáit.
Sűrű, nyomasztó csend ereszkedett a szobára. Laura Fekete nem találta a szavakat. Látta, ahogy Kevin Vincze próbálja megemészteni az elhangzottakat, és közben lassan átrendeződik az arca.
— Nem azt mondom, hogy az édesanyád rossz ember — folytatta István Budai. — Csak arról van szó, hogy hozzászokott, hogy mindenkit irányítson maga körül. Ettől érzi magát biztonságban. De ez tönkreteszi a kapcsolatokat, Kevin Vincze. Most is épp a te házasságodat rombolja, és te ebben segítesz neki.
— És én mit kezdjek ezzel? — kérdezte zavartan Kevin Vincze.
— Ezt neked kell eldöntened — vont vállat az apja. — De ha kíváncsi vagy a tanácsomra: kezdd el felhúzni a határokat. Mondd meg anyádnak, hogy szereted, de neked és Laurának jogotok van a saját szabályaitokhoz a saját otthonotokban.
— Meg fog sértődni — jegyezte meg halkan Kevin Vincze.
— Persze, hogy meg — bólintott István Budai. — Duzzogni fog, sajnáltatja majd magát, lehet, hogy még fenyegetőzik is. De ha most nem lépsz, előbb elveszíted a feleségedet, aztán majd a következőt is. A végén pedig úgy maradsz egyedül, mint én.
Kevin Vincze Laurára emelte a tekintetét.
— Bocsáss meg. Én… én tényleg nem fogtam fel, mit csinálok.
— Nem haragszom rád — válaszolta szelíden Laura Fekete. — Csak azt szeretném, ha a mi családunkban mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznának. Nem vagyok a rokonaid ellen, tényleg nem. Csak azt kérem, hogy tartsák tiszteletben az időnket és az otthonunkat.
— Tudjátok mit — csapta össze a tenyerét István Budai —, tartsunk egy rendes családi megbeszélést. Meghívjuk Mária Budapestit, Kinga Tóthot és Erik Fehért Nórával, és mindent átbeszélünk, ahogy a felnőttekhez illik. Mit szóltok?
Laura Fekete és Kevin Vincze egymásra néztek.
— Benne vagyok — bólintott Laura.
— Én is — Kevin Vincze arca most határozottságot tükrözött. — Itt az ideje, hogy mindenki felnőjön. Engem is beleértve.
6. fejezet
A következő szombaton Laura és Kevin Vincze lakásában összegyűlt a teljes „családi delegáció”: megérkezett Mária Budapesti, vele együtt Kinga Tóth és férje, Erik Fehér Nóra Halásszal, és ott volt István Budai is. Laura finom vendégséget készített, de ezúttal Kevin Vincze nem a nappaliban trécselt a vendégekkel, miközben a felesége egyedül sürgött-forgott: ő maga is beállt mellé a konyhába segíteni.
Amikor Mária Budapesti megpillantotta az egykori férjét, egy pillanatra úgy tűnt, hogy sarkon fordul és hazamegy. De a kíváncsisága végül erősebbnek bizonyult, így maradt, bár már a testtartásából is sugárzott a rosszallás.
Miután mindannyian asztalhoz ültek, Kevin Vincze szólalt meg elsőként:
— Azért hívtunk ma össze mindenkit, hogy nyíltan megbeszéljük, mi zajlik a mi családunkban. És hogy együtt találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható.
— Ugyan, milyen megoldást? — fújt egyet Mária Budapesti. — A feleségednek bocsánatot kell kérnie a viselkedéséért, és pont.
— Anya — szólalt meg határozott hangon Kevin Vincze —, először hallgassuk végig egymást, rendben? Vádaskodás nélkül.
Mária Budapesti ajka vékony csíkká feszült, de nem szólt semmit.
— Laura — fordult a feleségéhez Kevin Vincze —, kérlek, mondd el, mi bánt téged.
Laura mély levegőt vett.
— Matematikatanárként dolgozom, hat osztályom van, több mint százötven diákkal. Tanítok, dolgozatokat javítok, óravázlatokat készítek, adminisztrálok. Ez gyakorlatilag az összes időmet kitölti. Amikor csak úgy beállítotok előzetes egyeztetés nélkül, és elvárjátok, hogy mindent eldobva ebédet rittyentsek hat emberre, az… az egyszerűen nem megoldható. Nem az ellen vagyok, hogy együtt legyen a család, tényleg nem. Csak azt szeretném, ha ezek a találkozók előre megbeszélve történnének, hogy legyen időm felkészülni.
— Halljátok, milyen elfoglalt lett hirtelen — szúrta közbe nem bírva magát Mária Budapesti. — És a családi értékek? Amikor fiatal voltam, mindig szakítottam időt a férjem rokonaira!
— Más időket élünk, anya — szelíden, de határozottan válaszolt Kevin Vincze. — Ma már a nők ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak. Laurának tényleg rengeteg a dolga. Nekem kellett volna ezt jobban megértenem, és segítenem neki, nem pedig azt várni, hogy mindent egyedül bírjon.
— Ez a mai, modern nevelés… — csapta össze a kezét Mária Budapesti. — Régen a feleségek tisztelték a férjüket és a férjük családját!
— A tisztelet kölcsönös dolog, Mária — szólt közbe váratlanul István Budai. — Nem lehet folyton tiszteletet követelni úgy, hogy közben te magad nem tiszteled a másikat.
— Te meg jobb, ha hallgatsz! — robbant ki Mária Budapesti. — Húsz évig sehol nem voltál, most meg te akarsz itt okoskodni?
— Nagyi, kérlek, ne kiabálj — szólalt meg halkan Nóra Halász. — Tényleg próbáljunk meg nyugodtan beszélni.
A kamaszlány szavai mindenkit meglepetésként értek.
— Laura tök jó fej — folytatta Nóra. — Segít nekem a matekban, amikor kérem. És mindig megkínál valamivel, ha átjövünk. Csak ezúttal szó nélkül estünk be, pont amikor dolga volt. Tényleg igazságos az, ha azt várjuk, hogy mindent ott hagyjon miattunk?
Mária Budapesti teljesen elképedt, egyáltalán nem számított ilyen kiállásra az unokájától.
— Nórának igaza van — támogatta feleségét váratlanul Erik Fehér is. — Mi sem örülnénk, ha hozzánk járkálnának át állandóan bejelentés nélkül, és elvárnák, hogy ellássuk őket étellel.
— Erik! — háborodott fel Kinga Tóth. — Te most kinek az oldalán állsz?
— A józan ész pártján — felelte nyugodtan Erik Fehér. — Egyszerűen udvariatlanul viselkedtünk, Kinga. Ezt be kell ismernünk.
7. fejezet
A beszélgetés lassan kezdett lecsillapodni, és egyre inkább érdemi mederbe terelődött. Kevin Vincze konkrét javaslattal állt elő: legyenek egyértelmű szabályai a családi látogatásoknak. Mindig előre egyeztessenek, legalább egy nappal, de még jobb, ha néhánnyal korábban. Az ételkészítés terhét pedig osszák meg: ha náluk van a találkozó, akkor ő és Laura együtt főznek.
— És az is jó lenne — tette hozzá Laura —, ha néha inkább egy kávézóban vagy étteremben ülnénk össze. Úgy senkinek sem kellene főznie, mindenki tényleg csak a beszélgetésre koncentrálhatna, és élvezhetnénk az együtt töltött időt.
— Étterembe? Ennyi pénzt kidobni? — háborgott azonnal Mária Budapesti.
— Anya, nem élünk rosszul — válaszolta higgadtan Kevin Vincze. — Havi egyszer igazán megengedhetjük magunknak, hogy a család együtt elmenjen egy kávézóba vagy étterembe.
— Sőt, én is szívesen állom a cechet néha — vetette közbe váratlanul István Budai. — Végül is nekem is jogom van időt tölteni a családommal.
Mária Budapesti ajka ismét összeszorult, de most sem szólt. Jól látszott rajta, hogy egy pillanatra sincs kibékülve az események alakulásával, mégis érzi, hogy már nem képes úgy kézben tartani mindent, mint régen.
— Ha jobban belegondolok… — szólalt meg tűnődve Kinga Tóth —, apának igaza van. Tényleg lehetnének gyakrabban olyan alkalmaink, amikor az egész család találkozik. Nóra szinte alig ismeri a nagypapáját.
— Én nagyon örülnék neki — mosolygott István Budai az unokájára.