A nővérem a lehető legtávolabbi sarokba száműzött az esküvőn, amikor egyszer csak egy ismeretlen férfi fölém hajolt, és halkan ezt súgta:
– Úgy viselkedj, mintha együtt lennénk… a nővéred ezt még keservesen meg fogja bánni. 😱🤔
Én, egy 32 éves nő, önálló, saját lakással, biztos egzisztenciával, valahogy mégis a legjelentéktelenebb asztalhoz kerültem – a tizenkettedikhez, közvetlenül a konyhaajtó mellé.
Onnan szüntelenül előbukkantak a pincérek a tálcáikkal, folyton belerúgtak a székem támlájába, a sült hús erős szaga pedig szinte elállította a lélegzetem. Az asztalomnál rajtam kívül csak néhány, nálam jóval fiatalabb, huszonöt körüli unokatestvér ült, meg egy fecsegő nagynéni, aki fontoskodva ismételgette, hogy „a nőknek nem szabad túl sokáig várni a gyerekvállalással”.
A nővérem, Mira egész este azon mesterkedett, hogy lúzernek állítson be mindenki előtt.
