Ahogy én is indulni készültem, Dóra megtört, remegő hangon megszólalt:
— Egyáltalán nem értem… Hogy lehetséges ez?
Szavai megállítottak. Újra a gyerekre néztem, és ellentmondásos gondolatok kavarogtak a fejemben.
Másnap, a kételyektől gyötörve, ragaszkodtam a DNS‑vizsgálathoz. Hinni akartam Dórának, de belül bizonytalanság telepedett rám. A várakozás végtelennek tűnt.
Amikor végre megérkeztek az eredmények, hatalmas megkönnyebbülést éreztem: valóban én voltam a lányunk biológiai apja.
Az orvos elmagyarázta, hogy a nemzedékeken át rejtve maradt recesszív gének most, a lányunk különös vonásaiban mutatkoztak meg. A természet kiszámíthatatlanságának lenyűgöző példája volt ez.