– Pontosan! Végre!
Szergej este telefonált. Hangja dühös, de visszafogott volt.
– Na, elégedett vagy?
– Igen – válaszolta Vera nyugodtan.
– Tizenötezer, a fenébe is! Nem vagyok milliomos.
– Szerjózsa, három céged és két lakásod van. Ne játszd meg magad.
– Ha fellebbezek?
– Tedd csak. Csak az idődet vesztegeted.
Szergej hallgatott egy pillanatra.
– Talán mégis megegyezhetnénk? Ugyan egy összegben adnék, és te lemondanál a tartásdíjról.
– Nem – mondta Vera határozottan. – Havi tizenötezer. Ahogy a bíróság döntött.
– Teljesen megőrültél?
– Nem, csak végre tisztán látok.
Szergej letette a telefont anélkül, hogy elköszönt volna.
Az első tartásdíj egy hónap múlva megérkezett. Vera a bankszámlakivonatot nézte, és alig hitt a szemének. A nyugdíjjal együtt már huszonhétezer forint volt a rendelkezésére. Végre lehetett normálisan élni.
– Ünnepeljünk? – javasolta Katya. – Menjünk vacsorázni.
– Menjünk – egyezett Vera. – Csak ne valami túl drága helyre.
– Miért ne? Most már megengedheted magadnak.
– Megengedhetem, de hozzá vagyok szokva a takarékossághoz.
A vacsorán Katya rákérdezett:
– Megbántad, hogy bírósághoz fordultál?
Vera elgondolkodott.
– Nem. Csak azt bánom, hogy nem léptem hamarabb.
– És apát nem sajnálod?
– Dehogynem. Csak ez az ő döntése volt. Új életet akart — hát megkapta. Most viselje ennek következményeit.
– És te? Mit tervezel most?
– Élni — válaszolta Vera. — Rendesen élni. Talán még dolgozni is kezdek. Nem szükségből, hanem mert jólesik.
– Nem gondolkodsz a házasságon újra?
Vera nevetett.
– Katya, ötvennyolc éves vagyok! Mit vársz? Házasságot?
– Ki tudja. Talán megismerkedsz valakivel…
– Majd meglátjuk — mosolygott Vera. — Előbb meg kell szoknom, hogy tényleg egyedül vagyok.
Hazafelé taxival mentek. Vera az ablakon át nézte a város esti fényét, és arra gondolt, hogy most kezdődik valami új. Nem húszévesen vagy harmincévesen — hanem ötvennyolc évesen is lehet újrakezdeni.
Szergej még többször hívta, próbált megegyezni, de Vera hajthatatlan maradt. A bíróság helyes döntést hozott — és ennek így kellett lennie.
Fél év múlva beiratkozott egy virágkötészeti tanfolyamra. Mindig is szerette a virágokat, csak addig nem jutott rá ideje. Most végre volt rá idő és pénz is.
A tartásdíj minden hónapban pontosan érkezett. Vera már nem lepődött meg rajta, és nem örült különösen. Hozzászokott. Ez nem a volt férj alamizsnája volt többé — ez az igazság volt. Későn jött, de igazság volt.
És mint kiderült, az igazság néha új élet alapját is képezheti.