— Ne túlozz — mondta Vera. — Csak kiálltam a jogaimért.
— Pontosan! Végre!
Szergej aznap este telefonált. Hangja dühös, de visszafogott volt.
— Elégedett vagy most?
— Igen — felelte Vera nyugodtan.
— Tizenötezer, a fenébe! Nem vagyok milliomos.
— Szerjózsa, három céged és két lakásod van. Ne játssz a szerénységet.
— Ha fellebbezek?
— Csak időpocsékolás.
Szergej hallgatott egy pillanatig.
— Talán megegyezhetünk? Adnék egy összeget egyszerre, és te lemondanál a követelésről.
— Nem — válaszolta Vera határozottan. — Havi tizenötezer. Ahogy a bíróság döntött.
— Megbolondultál?
— Nem, csak végre tisztán látok.
Szergej letette a telefont anélkül, hogy elköszönt volna.
Az első tartásdíj egy hónap múlva megérkezett. Vera a bankszámlakivonatot nézte, és alig hitt a szemének. A nyugdíjjal együtt már huszonhétezer lett a bevétele. Végre meg lehetett élni rendesen.
— Anya, ünnepeljünk! – javasolta Katya. – Menjünk el vacsorázni.
— Menjünk – egyezett Vera. – Csak ne valami túl drága helyre.
— Miért ne? Most már megengedheted magadnak.
— Megengedhetem, de hozzászoktam a takarékossághoz.
A vacsorán Katya megkérdezte:
— Nem bántad meg, hogy bírósághoz fordultál?
Vera elgondolkodott.
— Nem bántam. Csak azt bánom, hogy nem tettem meg korábban.
— És apát nem sajnálod?
— Dehogynem. Csak ez az ő döntése volt. Új életet akart — hát legyen. Most ezért fizetnie kell.
— És te? Mit tervezel most?
— Élek — mondta Vera. — Normálisan. Talán még dolgozni is kezdek, nem kényszerből, hanem mert szeretném.
— Nem gondolsz új házasságra?
Vera nevetett.
— Katya, ötvennyolc éves vagyok! Miféle házasság?
— Ki tudja — mosolygott Katya. — Talán találkozol valakivel…
— Majd meglátjuk — válaszolta Vera. — Előbb meg kell szoknom, hogy tényleg egyedül vagyok.
Hazafelé taxival mentek. Vera az ablakon át nézte az esti várost, és arra gondolt, hogy az élet talán most kezdődik el újra. Nem húsz-, sem harmincévesen, hanem ötvennyolc évesen is lehet újrakezdeni.
Szergej még többször hívta, próbált alkudni, de Vera nem engedett. A bíróság igazságos döntést hozott — és ez így helyes volt.
Fél év múlva feliratkozott egy virágkötészeti tanfolyamra. Mindig is szerette a virágokat, csak soha nem volt rá ideje. Most végre volt idő és pénz is.
A tartásdíj minden hónapban pontosan érkezett. Vera már nem lepődött meg, és nem ünnepelte külön. Hozzászokott. Ez nem alamizsna többé; ez volt az igazság. Későn jött, de igazság volt.
És mint kiderült, az igazság új életet is tud kezdeni.