– Pontosabban szólva: nem csak erről van szó.
– Hanem miről még?
– Az önbecsülésről. Arról, hogy jogom legyen magam irányítani a saját életem.
A tárgyalás közel négy órán át húzódott. Ahogy egyre-másra kerültek elő a csalafinta ügyleteinek részletei, Dávid Katona láthatóan mind jobban elvesztette a magabiztosságát. Az ügyvédje görcsösen próbált megkérdőjelezni minden egyes iratot, de a tények könyörtelenül a helyükön maradtak.
Amikor a bírónő szünetet rendelt el, Dávid Katona először nézett úgy Andrea Farkasra, hogy nem érződött benne a megszokott fölény:
– Nem lehetne mégis valahogy megegyeznünk?
– Elkéstél, Dávid. Most már nemcsak azt akarom visszakapni, ami az enyém, hanem azt is, hogy helyreálljon az igazság.
A bíróság döntése mindenkit váratlanul ért. Nemcsak az üzletrészek adásvételére kötött szerződéseket nyilvánították semmissé; a felszínre került szabálytalanságok Dávid Katona pénzügyeiben felkeltették az adóhatóság figyelmét is.
– Ugye tudja, hogy ebből egy újabb eljárás indul majd? – kérdezte Károly Németh, miközben az iratokat rendezgette a tárgyalóteremben. – Komoly következményekkel kell számolnia.
– Tudom. De ez már nem az én csatám.
Aznap este Andrea Farkas hosszú idő után először lépett be a saját kávézójába. A felújítás kellős közepén járt a hely: mindenütt sitt, félresöpört vakolat, letépett tapéták, szétszedett bútorok. Még ebben a zűrzavarban is érezte, hogy ez a hely még mindig őrzi a lelkének egy darabját.
– Nem gondoltam volna, hogy itt találom – állt meg az ajtóban zavartan kulcsait babrálva Nikolett Balogh. – Dávid azt mondta…
– Dávid már sok mindent összehordott – vágott közbe higgadtan Andrea. – De mostantól ennek már nincs jelentősége.
Elővette táskájából a dossziét a bírósági határozattal.
– Itt vannak a papírok, amelyek visszaállítják a jogaimat az üzlet felett. Holnaptól ismét én irányítom a kávézót.
Nikolett elsápadt.
– De hát hogyan… Hiszen már mindent kitaláltunk! Új arculat, új koncepció…
– A terveiteket nyugodtan magaddal viheted. Ahogy az irodában lévő holmijaidat is.
Természetesen Eszter Horváth sem mulasztott el egy ilyen pillanatot. Szinte a semmiből bukkant elő.
– Andrea Farkas! Tudtam, hogy a végén az igazság győzni fog! Figyelj, mi lenne, ha összedobnánk valami közös projektet? Annyi ötletem van!
– Köszönöm, Eszter. De most először rendet kell tennem magamban is.
A következő hetek sűrű forgatagként teltek. Andrea apránként újraépítette a vállalkozást, közben pedig sorra valósította meg azokat az elképzeléseket, amelyek már régóta érlelődtek benne. A jogi ügyekben Károly Németh segített, és ahogy telt az idő, a kapcsolatuk egyre kevésbé maradt pusztán hivatalos.
– Tudja – jegyezte meg egyszer egy csésze kávé fölött –, lenyűgöz a kitartása. Nem sokan mennek ennyire következetesen végig az útjukon.
– Csak ráébredtem valamire – mosolygott Andrea. – Néha valami fontosat kell elveszítenünk ahhoz, hogy elő tudjuk hívni magunkból az erőt a továbblépéshez.
Fél év elteltével a kávézó ismét a környék egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált. A hírek szerint Dávid Katona gyorsan túladott a lakásán, és elköltözött egy másik városba – az adóhatósággal gyűlt gondjai jóval súlyosabbnak bizonyultak, mint amire számított. Nikolett Balogh egy nagy cégnél helyezkedett el. Eszter Horváth pedig… Nos, ő továbbra is minden reggel betért egy kávéra, de már sokkal visszafogottabban viselkedett, mint régen.