«Elkéstél, Dávid. Most már nemcsak azt akarom visszakapni, ami az enyém, hanem azt is, hogy helyreálljon az igazság» — mondta Andrea határozottan a tárgyalóteremben

Igazságtalan, aljas fordulat — megrázó és felháborító.
Történetek

– Pontosan. Kérhetünk írásszakértői vizsgálatot. Ha bebizonyosodik, hogy hamisították az aláírását, az összes ügylet megtámadhatóvá válik.

Andrea Farkas érezte, ahogy valami pislákolni kezd benne – mintha újra lenne esélye.

– Mennyi ideig tart egy ilyen szakvélemény?

– Körülbelül egy hét. De nekünk előbb kell lépnünk. Biztos vagyok benne, hogy Dávid Katona is már készíti a saját papírjait.

Ebben a pillanatban kopogás nélkül berontott a titkárnő:

– Károly Németh, hát… megérkezett Dávid Katona. Azt mondja, szeretne békés megoldásról tárgyalni.

Andrea a jogászra pillantott. Az alig észrevehetően bólintott:

– Jöjjön csak be.

Dávid kifogástalanul festett, ahogy mindig. Drága öltöny, magabiztos léptek, fölényes mosoly.

– Andrea, minek ezt ennyire elmérgesíteni? – lehuppant a fotelbe, mintha ő lenne itt az úr. – Ezt az egészet elintézhetnénk szép szóval is.

– Szép szóval? Azután, hogy meghamisítottad az aláírásaimat?

Dávid mosolya még szélesebbre húzódott.

– Elég komoly váddal dobálózol. Készen állsz ezt bizonyítani is?

– Több mint készen – hajolt előre Andrea. – És ez még csak a kezdet. Minden trükködet ismerem a beszállítókkal, Dávid. Az összes visszaosztást, a szürke ügyeket.

Látta, ahogy enyhén megrándul a férfi szája széle.

– Blöffölsz.

– Tényleg? És a bankszéfben lévő dosszié is csak blöff lenne?

Teljesen hasraütésszerű kitalálás volt, de Andrea tudta, mennyire kiborult a férje már attól is, ha valamiféle ellenőrzés lehetősége felmerült. Nyilván volt valami nagyon zavaros a céges ügyletei körül.

Dávid lassan felállt.

– Akkor ez háború?

– Te kezdted el.

Amikor a férfi mögött becsukódott az ajtó, Károly Németh elismerően füttyentett.

– Szép játszma volt. De most aztán tényleg lépni fog.

– Csak tegye. Én sem fogok tétlenül ülni.

A következő két hét idegőrlő csatává változott. Dávid nekiállt a kávézó felújításának, és látványosan kidobáltatta a régi bútorokat. Eszter Horváth lelkiismeretesen tudósított minden apró változásról, és minden egyes alkalommal hozzátette:
– El se hinnéd, mindent felforgatnak! Azt mondják, a stílusod túlságosan ódivatú volt.

Andrea azonban nem hátrált meg. Károly Németh-tel együtt szisztematikusan gyűjtötték az anyagokat. Az írásszakértői vélemény egyértelműen megállapította az aláírás-hamisítást. A dokumentumok felkutatása közben pedig érdekes részletek kerültek elő Dávid pénzügyeiről is.

– Saját magának ásta meg a gödröt – magyarázta az ügyvéd. – Kapkodva akart megszabadulni a vállalkozástól, és közben súlyos hibákat vétett. Most már nemcsak a hamisított aláírásokra van bizonyítékunk, hanem az eszközök kimentésére is.

„Tudod, szükségem van egy fiatalosabb energiára” – Dávid szavai most már csak keserű mosolyt csaltak Andrea arcára. Úgy tűnt, valójában sürgősen pénzre volt szüksége. Sok pénzre.

A tárgyalás napján Andrea szokatlanul nyugodtnak érezte magát. Úgy állt ott, mint aki teljesen felkészült az ütközetre.

– Ideges? – érdeklődött tőle Károly Németh a bíróság épülete előtt.

– Már nem. Rájöttem valamire. Itt nem a kávézó a lényeg. Illetve… nem csak az.

A cikk folytatása

Életidő