– Károly Németh? Itt Andrea Farkas beszél. A segítségére lenne szükségem. Egy jogtalanul átírt vállalkozásról van szó.
Bő egy órával később Andrea már egy elegáns ügyvédi iroda tágas tárgyalójában ült. Károly Németh, az ősz hajú, éles tekintetű férfi a kezében tartott iratokat böngészte.
– Tehát a férje titokban, a tudta nélkül átíratta a részvényeket egy stróman nevére?
– Igen. Csak tegnap derült ki, amikor bementem dolgozni, és közölték, hogy új tulajdonosa van a cégnek. Kiderült, hogy Dávid Katona hónapok óta szervezte ezt az egészet a hátam mögött.
Károly elgondolkodva ütögette a golyóstoll végét az asztallaphoz.
– Van esélyünk megtámadni az ügyletet. De nagyon gyorsan kell lépnünk. Fölkészült egy komoly, akár mocskos perre is?
– Teljes mértékben – Andrea kihúzta magát. – Nem hagyom, hogy tönkretegyék azt, amit a semmiből építettem fel.
– Akkor vágjunk bele azonnal. Szükségünk lesz a vállalkozás alapításával kapcsolatos teljes iratanyagra, az elmúlt három év pénzügyi kimutatásaira és…
Megszólalt a telefonja, félbeszakítva a mondatot. A kijelzőn Dávid neve villant fel.
– Elnézést – Andrea lenémította a készüléket. – Kérem, folytassa.
– Arra is készülnie kell, hogy a volt férje nem válogat majd az eszközökben. Ilyen ügyekben gyakran kerülnek elő kellemetlen részletek a felek múltjából.
– Tisztában vagyok vele. De nincs más választásom.
Aznap este, amikor hazaért, egy borítékot talált az ajtó elé csúsztatva. Odabent egy szerződés másolata lapult, mellette egy cetli: „Azt hiszed, bármit is bizonyítani tudsz? Nálam vannak a papírok a te adócsalásaidról. Ne ugorj neki ennek, Andrea. Tűnj el elegánsan.”
Lassan lehuppant a kanapéra. Dávid csak blöfföl, vagy valóban rábukkant valamire? Fejében végigpörögtek az évek alatt aláírt irathalmok. Mindig mániákusan ügyelt a pénzügyek tisztaságára. Mégis, mi van akkor, ha…
Másnap reggel Eszter Horváth hívása ébresztette.
– Andrea! Hallottad már? Dávid teljesen felforgatja a kávézót. El sem hinnéd: nem sima kávézót akar, hanem valami menő, hipszter helyet a fiataloknak! Közösségi munkatérrel, meg… tudod, azokkal az instafotózós sarkokkal!
– Köszönöm, hogy szóltál – felelte Andrea ridegen.
– Ne vedd ennyire a szívedre! Lehet, hogy végül mégis jól sül el. Te is tudod, mostanában egyre kevesebb volt a bevétel…
– Ne haragudj, Eszter, mennem kell.
Amikor beért Károly irodájába, egy vaskos dosszié várta az asztalon.
– Az éjszaka folyamán a kollégáim végigbogarászták a cég teljes cégbírósági előéletét – tolta elé a mappát az ügyvéd. – Nézze csak: három hónappal ezelőtt a férje módosíttatta a társasági szerződést. Gyakorlatilag előkészítette a terepet a részvények eladásához.
– De hogyan tehette ezt meg az aláírásom nélkül?
– Na, itt válik igazán érdekessé a dolog – mondta Károly, miközben elővette a nagyítót. – Vessen egy pillantást erre az okiratra. Az ön aláírása szerepel rajta, azonban…
– Ez nem az én aláírásom! – Andrea közelebb hajolt a papírhoz. – Vagyis… hasonlít rá, de egészen biztos, hogy én ezt a dokumentumot soha nem írtam alá!