– Hazugság! – ugrott fel Laura Jakab.
– Csendet kérek – mondta halkan, de metszően Kinga Papp, és felvillantotta a következő fotót: egy képernyőmentést az átutalásról. – Itt az utalás igazolása. Ugyanazon a napon, amikor az a bunda-fotó megjelent.
Az anyós arca elfehéredett.
– Menjünk tovább – Kinga Papp megnyitotta a bankszámlakivonatot. – Itt vannak a férjem összes utalásai az anyukájának az elmúlt egy évből. Háromszáznyolcvanhétezer forint. A közös pénzünkből.
A férje lehajtotta a fejét.
– És végül… – a hangja megremegett –, itt van a főnököm nyilatkozata a rólam terjesztett rágalmakról.
A körzeti megbízott fészkelődni kezdett a széken.
– Ööö… ezek családi ügyek…
– Nem – állt fel Kinga Papp. – Ez bűnügy. Csalásról, rágalmazásról és zsarolásról beszélünk.
A csönd rájuk nehezedett, mint egy vastag, súlyos takaró.
Elsőnek az anyós tért magához:
– Te… te ezt úgyse tudod majd bebizonyítani!
– Már megtettem – bólintott Kinga Papp, zsebére mutatva. – Minden rajta van a diktafonon.
A férje felé fordult:
– Holnap beadom a válókeresetet. És ha a „kedves, összetartó családodból” bárki még egyszer megpróbál ártani nekem, az összes felvétel megy az ügyészségre.
Az ajtóban még egyszer hátranézett:
– A cuccaimat meg kidobhatjátok nyugodtan. Semmi nem kell tőletek.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, belülről felszakadt Erzsébet Kovács üvöltése:
– Hogy merészel ez a nő!!!
De Kinga Papp ezt már nem hallotta. Elindult az autó felé, és hosszú hónapok óta először azt érezte: megint kap levegőt.
A zsebében megrezdült a telefon. Üzenet a barátnőjétől:
„Ügyes voltál. Megünnepeljük pezsgővel?”
Kinga Papp elmosolyodott, és visszaírt:
„Nem. Először az ügyvédhez megyünk.”
Még nem sejthette, hogy az igazi „műsor” csak most kezdődik. Mert miközben ő beszállt a kocsiba, a férje pánikban hívott valakit, és suttogva hadarta:
– Anya, mit csináljunk? Ha tényleg bíróságra megy, mindenkinek kiderül a második hiteled… meg apu másik családja…
Három héttel később Kinga Papp a bíróság épülete előtt állt, és megigazította az új kabátja gallérját. Mellette az ügyvédje – egy volt évfolyamtárs régi ismerőse –, aki különös lelkesedéssel vetette bele magát az ügybe.
– Készen állsz? – kérdezte az ügyvédnő, miközben még egyszer átlapozta az iratokat.
– Régóta készen – felelte Kinga Papp, és mélyet lélegzett.
A tárgyalóteremben feszült csend fogadta őket. Velük szemben ült a férje, az anyósa és az ő ügyvédjük – egy kiégettnek tűnő, idősebb férfi.
A bíró megnyitotta az ülést.
– A Kinga Papp és Botond Váradi között fennálló házasság felbontására irányuló peres eljárás következik.
Botond Váradi idegesen kopogtatta ujjait az asztalon. Az anyósa gyűlölettel teli pillantásokat lövellt Kinga Papp felé.
Amikor a bíró felszólította a feleket, hogy ismertessék a válás feltételeit, Kinga Papp ügyvédje felállt.
– Ügyfelem kéri a közösen szerzett vagyon fele-fele arányban történő megosztását. Emellett ragaszkodunk háromszázezer forint nem vagyoni kár megtérítéséhez.
A teremben felmorajlott a felháborodás.
– Miféle pénz?! – pattant fel Erzsébet Kovács. – Inkább neki kéne visszafizetnie nekünk mindent!
– Erzsébet Kovács – szólt rá szigorúan a bíró. – Kérem, tartsa be a rendet a tárgyalóban.
Kinga Papp ügyvédje folytatta:
– Rendelkezésünkre állnak azok a bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy az alperes családja rendszeresen pénzt csikart ki az ügyfelemtől. Továbbá több esetben is rágalmazták, és pszichés nyomást gyakoroltak rá.
Az asztalra letett egy vastag dossziét: kinyomtatott levelezések, bankszámlakivonatok, hangfelvételek leiratával.
Botond Váradi elsápadt.
– Kinga… Meg tudnánk ezt beszélni normálisan is…
– Elkéstél – válaszolta halkan.
A bíró átnézte az iratokat.
– Az alperes kíván reagálni?
Ügyvédjük mélyet sóhajtott:
– Készek vagyunk peren kívüli egyezséget kötni.
Egy óra múlva minden le volt zárva. A lakás közös tulajdonban maradt az eladásig, az autót a férj vitte, a bankszámlákon lévő pénz felét pedig visszautalták Kinga Pappnak.
A tárgyalóterem előtt Botond Váradi utolérte.
– Kinga… Én…
Felesége egy pillanatra megállt, és hosszú idő óta először nézett rá igazán: erre az emberre, akihez annak idején annyi reménnyel ment hozzá.
– Tudod, mi a legfájóbb az egészben? – kérdezte csendesen. – Valószínűleg még az anyád kék mappája szerint is főztem volna. Ha csak egyszer mellém állsz.
A férfi lesütötte a szemét.
– De hát ő az anyám…
– Igen. És most már ez a te gondod, nem az enyém.
Kinga Papp hátat fordított, és elindult kifelé. Az utcán a barátnője várta, egy üveg pezsgővel a kezében.
– Na, szabad nő lettél?
Kinga felnevetett, és hirtelen érezte, hogy potyognak a könnyei.
– Tudod, mit szeretnék legelőször csinálni?
– Mit?
– Rendelni egy pizzát. Ananásszal. Azt, amit ő ki nem állhatott.
A barátnője átkarolta a vállát.
– Akkor irány a pizzéria.
Ahogy elindult az autó, Kinga Papp elővette a telefonját. A családi csoportban, ahonnan még mindig nem törölték ki, új üzenet villogott Erzsébet Kovácstól:
„Fiam, ne törődj vele. Majd szerzünk neked új feleséget. Olyat, aki engedelmes.”
Kinga elmosolyodott, és beírta az utolsó üzenetet, mielőtt letiltotta volna a csoportot:
„Köszönöm a listát. Most már az enyém következik – az ügyvédnek.”
Bezárta az alkalmazást, leengedte az ablakot, és teleszívta a tüdejét friss levegővel. Előtte egy teljesen új élet terült el.
Eközben a volt férje autójában megszólalt a telefon.
– Igen, anya?
– Fiam, azonnal gyere át! – visította a kagylóba Erzsébet Kovács. – Az a szemét apád beadta a válópert! Kiderült, hogy neki meg…
A folytatást Kinga Papp már soha nem fogja meghallgatni. Az ő története ezzel a családdal lezárult.
Bár… lehet, hogy valahol már most felnő egy új menyjelölt, akihez majd egyszer odacsúsztatják azt a bizonyos kék dossziét.