Katalin Molnár az ajtófélfának feszülve állt, testével teljesen eltorlaszolva az utat Erika Jakab elől. A fiatal nő szemében olyan láng lobogott, amilyet az anyósa még életében nem látott. A hátuk mögül gyermeki kacagás szűrődött ki – a négyéves Máté Veres a nappaliban építőkockákkal játszott.
– Emlékszik, amikor azt követelte, hogy vetessem el a gyereket? – szembesítette Erika Jakabot az egykori meny. – Na, pont ezért NINCS semmi joga most az unokáját látni.
Erika Jakab kihúzta magát, megigazította a méregdrága bundáját. Ajka vékony, keserű vonallá szűkült.
– Katalin, drágám, ez már a múlt. Én akkor is a javatokat akartam. Bálint Fülöp épp csak elindult a pályáján, maguk meg egy nyomorúságos egyszobás albérletben laktak…
– ELÉG! – csattant fel Katalin, szinte ostorcsapásként hasítva a levegőbe a hangja. – Lehordott koldusnak, aki a „drága fiát” egy gyerekkel akarja magához láncolni! Nap mint nap idejárt, és azt szajkózta, hogy tönkreteszem a jövőjét!
– Nem kell ennyire melodrámát csinálni abból, ami elmúlt – legyintett Erika Jakab, mintha csak egy kellemetlen emléket hessegetne. – Ma már más a helyzet. Bálint sikeres, szép lakásotok van. Igenis jogom van látni az unokámat.
– Jog? JOG?! – Katalin közelebb lépett, mire az anyós ösztönösen hátrált. – Miféle jogról beszél? Minden jogát akkor elveszítette, amikor ideállított egy abortuszklinika szórólapjával és egy boríték pénzzel! Amikor éjszakánként hívogatott, és a kagylóba sziszegte, hogy egy élősködő vagyok!
Ekkor Bálint Fülöp jelent meg a folyosón. Magas, elegáns öltönyben, kívülről nézve tipikus, magabiztos, sikeres férfi – most azonban egészen elsápadt.
– Anya, Katalinnak igaza van. Menj el.
– Bálint! – kapta felé a fejét Erika Jakab. – Nem bánhatsz így az anyáddal!
– Az az anyám, aki négy éve választás elé állított: vagy te, vagy a terhes feleségem – mondta Bálint száraz, érzelemmentes hangon. – Akkor már döntöttél. Most viseld a következményeit.
– Ő fordított ellenem! – Erika Jakab remegő kézzel Katalin felé bökött. – Ez a számító perszóna!
– TŰNJÖN INNEN! – robbant ki Katalinból. – Azonnal takarodjon ki a házamból!
Három nappal később Katalin vacsorát főzött, amikor megszólalt a csengő. Bálint még bent volt a munkahelyén, Máté pedig az óvoda után már aludt. Amikor ajtót nyitott, megint csak Erika Jakabot találta ott – kezében egy óriási játékos dobozzal.
– Ajándékot hoztam Máténak – az anyós mosolyt erőltetett az arcára, de a tekintete jéghideg maradt. – Hadd adjam oda legalább ezt.
– NEM – Katalin rávágta az ajtót, de az asszony betámasztotta a lábát.
– Figyelj ide, kislány – az asszony hangja fémesen kemény lett. – Elég pénzem és ismeretségem van ahhoz, hogy az életeteket rémálommá változtassam. Bálint a régi barátom cégénél dolgozik. Egy telefon, és már repül is az állásából.
Katalin megdermedt. A mellkasában forrt a düh, a torka elszorult.
– Maga most zsarol minket? A saját fiát?
– Én pusztán a tényeket közlöm – tolta be magát az előszobába Erika Jakab. – Vagy ésszel viselkedsz, és megengeded, hogy láthassam az unokámat, vagy…
– Vagy MI?! – csapott le Katalin a dobozra, kirántotta Erika kezéből, és kihajította az ajtón. A játékok szanaszét pattogtak a lépcsőház kövén. – Tönkreteszi a saját gyerekét? Elveszi az unokája biztonságát? Ezt nevezi maga szeretetnek?!
– Ne merj így beszélni velem!
– De mennyire, hogy merek! – Katalin hangja olyan erővel visszhangzott, hogy a szomszéd lakások ajtajai sorra nyílni kezdtek. – Maga egy SZÖRNYETEG! Az egész terhességemet végigzaklatta! Azt mondta, a még meg sem született gyerekem egy hiba! És most idejön pár játékkal, mintha mi sem történt volna?!
– Halkabban! Mit gondolnak majd rólunk a szomszédok?
– Pontosan tudják meg, miféle ember maga! – Katalin kilökte az asszonyt a lépcsőházba. – És ha még egyszer megpróbálja fenyegetni a családomat, mindenkinek elmesélem a golfklubjából, hogyan próbálta abortuszra kényszeríteni a terhes menyét! Az összes üzenetét eltároltam!
Erika Jakab arca hamuszürkévé vált. A szemében először villant meg az ijedtség.
– Nem tennéd meg…
– Dehogynem. PRÓBÁLJA CSAK KI! – vágta oda Katalin, majd rácsapta az ajtót.
Aznap este, amikor Bálint hazaért, Katalin részletesen elmesélte neki az anyja újabb akcióját. A férfi sokáig szótlanul ült, a sötétedő ablakon keresztül nézett ki az utcára.
– Valóban fel tudja hívni István Dunait – szólalt meg végül. – Régi barátja, ő a cégünk tulajdonosa.
– És akkor mi lesz? Innentől kezdve az ő kénye-kedve szerint fogunk élni? – Katalin leült mellé. – Bálint, az anyád mérgező. Mindenkit tönkretesz maga körül.
– Tudom. De mit lehet tenni?
– Harcolni fogunk – Katalin hangja most már hajlíthatatlanul kemény volt. – Én nem engedem Máté közelébe. Aki azt követelte tőlem, hogy a gyerekemet még a születése előtt öljem meg, annak semmi joga nincs nagymamának nevezni magát.
Eltelt egy hét. Katalin épp Mátét hozta el az óvodából, amikor Szilvia Fazekas, a csoportvezető óvónő félrehívta a folyosón.